Advertisement
Yesterday I was thrilled to hear that I’ll have the day off today! As my lady-boss said: „Tomorrow Adriana sleep. S. (herself) sleep.”
So, I planned a day trip to Argostoli, the capital of the island. I’ll go there by bus, I’ll take loads of pictures, walk around and enjoy the sun.
It is pretty hard to keep a secret here or keep anything to yourself – for example that you’re not going to be in your room or in the hotel on your day off. One Slovakian girl heard it than at lunch time everyone asked where will I go. When I replied with the name of the above mentioned town, such looks were given in response as if I have said that on my free day I’ll swim all the way to America and back. The questions were raining upon my head: „Alone?! Are you mental?!” and „What do you go there for? Are you normal?”. If I wanted to be really mean I would say that among all of these cowards I felt like a hero having such a task resting on my shoulders. Not everyone dares to go 40 kms/25 miles away from here to
visit another town. I should be a role model, really.
Then, they thought they figured out my intensions: I must be going there to check out the massive Lidl! Shocked I shaked my head and then it was the end of their guessing. You should have seen their faces: the wheels were working inside their heads, thinking what kind of secret do I keep from them? Or I might come back packed with food and confectionary from Lidl and I just don’t want them giving me their shopping list. To be honest, the least I wanted is their shopping list for Lidl so I promised not to go even close to the supermarket.
The bus departs from Skala, where I need to hurry as it’s a half an hour walk if I speed up. The buses depart as 6am and 8.45am – naturally I chose the latest to Argostoli. Walking on the way to Skala I was wondering what should I do if I miss the last morning bus… hire a car? I nearly missed the bus as I didn’t know where to look for it in the central, but a taxi driver helped.
The
bus was nice, with aircon, the ticket was 4,50 EUR just there and it was a bit more than an hour to get there.
From half of the bus journey I started talking with a British couple from Yorkshire who relocated themselves to the island. I was glad that I heard some English, although it was hard to set my mind to a pure English accent which I was not used to. I got used to the Greek-English. They were really kind and help me at the last stop where to go to find the central of Argostoli.
The town is a narrow and long port town with only one street which is packed with tourists, taverns, shops and souvenirs. The rest of the streets were average with beautiful buildings. I quickly walked around and the bus went back at 14.30. So I decided to walk around several times and to do it slowly. I was browsing in the shops, took some pictures and enjoyed the scenery.
In the last few hours when I couldn’t really find anything to do or to see, I sat down near the seashore and fed two ungrateful swans with
my one-week-old sandwich. I’m not proud of the last one but it came handy today. At breakfast you can’t really ask for extra bread or butter… so I brought the sandwiches I had from home with myself to this daytrip. I kept them in the fridge so they were not that bad.
So the swans came real close and almost pinched me if I wasn’t giving the pieces of bread fast enough. They did not even appreciate the fact that I was feeding them out of my own good will – they were quite agressive and sometimes suspicious of me – like when I wanted to toss the pieces closer to them, they thought I’m gonna hit them in the head. Silly geese.
At 14.30 the bus departed back to Skala and we passed by amazing lands. I couldn’t get bored of it. Before my half an hour walk back to the hotel I bought some washing powder and new waterproof shoes for work in the supermarket.
Oh, and I took pictures of the heavenly bay where we went to swim with the Slovakian girls yesterday. Oh yeah, I went to swim in
this amazing sea to calm my mind. It felt cold at first but got used to it fast. It deepens quickly and it is crystal clear. I borrowed one of the girls diving googles and the underwater world was so beautiful that I decided to bring my own diving googles all the time from now on.
It is really an important after work event here – going to the beach. The girls were nervously waiting for me to finish eating at the dining room and I haven’t even changed! It was only 5pm so I didn’t really get why are we in such a hurry as the sea is not gonna move or go away…
But when I got there I understood them. The mere sight of the sea, the water and the diving and swimming… it was something worth hurrying for.
After a while the assistant chef came down to join us and he went further in the sea – and came back with a starfish and some seashells. He put the starfish on a rock for us to touch and stare at… I thought he will put it back the sea but he didn’t…
I took a picture of a woman picking sea urchin on the shore of Argostoli. I asked for her permission if I can take a photo of them, to what she replied in a negligent way: „Ne”. I almost left her there when I realized that means yes...
By the time I arrived back to the hotel I was exhausted and sweating like a pig... and both my calves were heavily sunburnt and I was literally unable to crouch. I did have some sun cream put on my legs (only the front as I was in hurry) but at least I know it works.
When I reached the gates of the hotel the only thing I purely wanted is to have a cold shower and lay down in my cool room to make up the sleep I missed in the morning. But life ain’t that easy. I met with the girls who were heading to the beach. They were asking me all at once:
„Where’ve you been? Argostoli? How was it?”
„When did the bus go? How much was it?”
„Have you found the Lidl? Did you buy somethin’?”
„What kind of
shops did you see there?”
They did not hear me between my replies that I actually asked them to let me have a rest and I’ll tell them everything at dinner and that I’m dying of tiredness… They closed their questions stating how big fool I was that I went there alone and I shouldn’t have done that.
I fell in love with swimming in the sea so I decided to do it every day after work – it releases stress immediately…
MAGYARUL - IN HUNGARIAN A délelőtt folyamán a főnökasszony görögül elhablatyolta nekem, hogy ma szabadnapom lesz. Végül angolul is elmondta: "Tomorrow Adriana sleep. S. sleep." Plusz infóként azt is közölte, hogy neki is szabija lesz...
Tehát, tegnap szervezkedtem, mit csináljak a szabimon, mégse ülhetek itt. Úgyhogy gondoltam, kibuszozok Argostoliba, a sziget fővárosába - körülnézek, fényképezek, pihenek.
Itt nagyon nehéz titkot tartani vagy elhallgatni bármit, mint például, ha nem leszel itt a szálláson a szabadnapodon. Az egyik kolléga meghallotta, az ebédnél pedig már mindenki kérdezte, hogy mit fogok csinálni. Amikor meghallották a választ, úgy néztek rám, mintha azt mondtam volna, hogy elúszok
Amerikáig, meg vissza.
Kaptam mindenfelől: "Egyedű'? Há' te hülye vágy!", aztán: "Minek mégy te odá? Bolond vágy?". Ha gonosz akarnék lenni, mondanám, hogy a sok gyáva között valóságos hősnek éreztem magam, hogy ilyenre vállalkozom. Egy városlátogatás, 40 km-rel arrébb, érdemes felnézni rám! Pláne, hogy a szlovákok nem értették, hogy ha nem a Lidl-t akarom kifosztani, akkor... akkor minek is megyek be?! Látnotok kellett volna az arcukat; jártak a kerekek, hogy biztos titkolok valamit, biztos majd jól megpakolva jövök vissza, csak nekik nem mondom.
Na, szóval a busz Skalából indul, ahova ha sietve megyek, fél óra beérni. A buszok reggel 6-kor és 8.45-kor mennek Argostoliba, én természetesen utóbbival mentem. Odafelé sétálva agyaltam, hogy mi van, ha nem érem el, akkor mit csináljak. Már a kocsibérléstől kezdve, mindent átgondoltam, és pont elértem a buszt, az egyik helyi taxis eligazításával. Nagyon jó, modern, légkondis busz volt, a jegy 4.50 volt, csak oda, bő egy óra alatt odaértünk.
Az út vége felé egy angol házaspár, Yorkshire-ből telepedett le mellém és beszélgettünk. Illetve, veszettül koncentráltam minden szavára, mert kicsit érdekesen, más dialektusban beszéltek, de nagyon kedvesek voltak. Ők segítettek a végállomásnál, hogy merre induljak el a városhoz.
Argostoli keskeny és hosszú kikötőváros, egy olyan utcával, ami a turistáknak szól és tele van kajáldákkal, fagyizóval, boltokkal, szuvenírekkel. A többi utcában nincs különösebb látványosság, vannak szép épületei, fényképeztem sokat, de hamar be lehetett járni az egészet, a busz meg 14.30-kor indult vissza. Úgyhogy többször, lassan róttam az utcákat, bementem az ajándékboltokba, nézegettem a sok szép árut...
Az utolsó órákban mikor már nem tudtam hova menni, leültem a partra és etettem a két hálátlan hattyút az egy hetes szendvicsemmel, amire amúgy nem lennék büszke, de ha tudnátok, hogy milyen jól jött erre a napra! Itt nem lehet ám extra kenyeret, vajat kérni a reggelinél! Úgyhogy az ideútról megmaradt szendókat vittem el mára. A rohadék hattyúk meg képesek lettek volna megcsípni, hogy adogassam gyorsabban a kaját. Nem értékelték, hogy eleve magamtól etettem őket, nyitogatták a csőrüket felém és fújtak egymásra, meg egyszer rám is, mikor feléjük akartam tolni a rosszul dobott kaját, ezek meg azt hitték, fejbe akarom őket vágni a kekszes zacskóval... Hülye libák.
14.30-kor visszaindult a busz, gyönyörű tájak mellett jöttünk el, akárcsak odafelé, de még nem sikerült megunnom. A félórás sétám előtt Skalában a szupermarketben vettem még mosóport, meg egy másik cipőt a melóhoz, mert
amit hoztam, tegnap eláztatták a fürdőszoba zuhanyoztatása közben. Úgyhogy most vízállós van, azzal battyogtam vissza.
Lefényképeztem azt a helyet is, ahol tegnap fürödtünk a szlovákokkal, merthogy tegnap végre elmentem fürdeni a tengerbe! Kicsit hidegnek éreztem az elején, de hamar meg lehet szokni.
Elég hamar mélyül, de kristálytiszta. Az egyik szlovák lány a búvárszemüvegét is kölcsön adta, és nagyon szép a lenti világ.
Persze én is hoztam búvárszemcsit, csak meló után 10 percet a szobámban voltam, epret ettem, mire kopognak a lányok, hogy megyünk-e a partra. A személyzeti étkezőben 4 szlovák lány ült és nézett, hogy mikor fejezem már be az evést, így kicsit idegesen, de 2 percenként nyugtattam őket, hogy mindjárt végzek...
Se naptej, se napszemüveg, se búvárszemüveg nem volt nálam, csak a törölközőm és a kulcsom, úgyhogy kicsit mérges voltam rájuk, hiszen a tenger nem fut el, és csak 5 óra körül jártunk, bőven sütött a nap. Nem is beszélve arról, hogy a fele társaságnak aznap szabija volt és egész nap kint sültek a parton.
De a látvány kárpótolt. Meg az úszás és búvárkodás élménye.
Nemsokra rá a szakácssegéd is kijött halászni, búvárkodni és fogott is egy piros tengeri csillagot, meg sok
apró csigát, kagylót, amiket vissza is dobott. A csillagot viszont kint fullasztgatta, amíg mi köré gyűltünk megfogdosni, megcsodálni. Azt hittem, végül visszateszi, de nem így lett... Nagyon sajnáltam, mert csak dekorációnak kiszárítják. Azt sajnáltam még, hogy nem fényképeztem le, de egyszer lefogom.
Már tengeri sünt sikerült lekapni, ma Argostoliban: egy nő szedte a partról őket. Engedélyt kértem a megörökítésre, mire flegmán válaszolt: "Ne". Majdnem otthagytam azzal a lendülettel, de rájöttem, hogy már napok óta próbálom szokni, hogy ez náluk az igent jelenti...
A mai napom így jól sikerült, kicsit kimozdultam innen, kirándultam egyet, senkihez nem kellett igazodnom, azt néztem meg, amit én akartam és még fagyizni is tudtam. 😊 Közben kinéztem pár ajándékot, de még nem veszem meg őket, csak pakolnám egyik helyről a másikra. Majd később.
Ma már úgy éreztem, sikerült megszoknom az ittlétet, el tudom foglalni magam, tanulom, hogy kapcsoljam ki a szlovákok hablatyát, ha már túl sok.
Mire hazaértem, nagyon elfáradtam, szakadt rólam a víz, és a vádlim hátulja rettenetesen leégett, emiatt alig bírok guggolni. Pedig indulás előtt naptejjel bekentem magam, de ugye a nagy sietségbe csak a lábam elejét kentem be. De legalább tudom, hogy használ
a kence, mert amúgy nem égtem le máshol fájdalmasan.
Mikor már itt voltam a szálloda kapujánál, már csak arra vágytam, hogy egy kicsit ledőljek a szobámban, hogy bepótoljam a reggel kimaradt alvást és hogy le tudjak zuhanyozni.
De nem ilyen egyszerű az élet. Szembejöttek velem a szlovák lányok, akik a partra igyekeztek. A következőket hallottam, kánonban:
"Hol vótá'? Árgosztolibá? Milyen vót?"
"Hánykó' ment á busz? Mennyi vót?"
"Megtáláltád a Lidlt? Vásárótá'?"
"Milyen bótok vótak?"
Közben persze nem hallották meg, hogy a válaszaim közé be-beszúrtam, hogy engedjenek már lepihenni, majd a vacsoránál mesélek, meg hogy fáradt vagyok, minden bajom van... Megint megjegyezték, hogy nem kellett volna egyedül bemennem, miért vagyok ilyen hülye és bolond.
A szókincsük ámulatba ejtő.
A fürdőzés annyira megtetszett, hogy elhatároztam, sűrűn lemegyek majd meló után. Jó úszni is, jó a víz is, és keresni szeretnék tengeri csillagot, mert ma a lányok mutatták a kapást: 3 csillagot kaptak a szakácssegédtől! Sajnos nem lettek visszatéve a vízbe.
Advertisement
Tot: 0.399s; Tpl: 0.025s; cc: 9; qc: 50; dbt: 0.1443s; 1; m:domysql w:travelblog (10.17.0.13); sld: 1;
; mem: 1.2mb
