Paris

---

I've been waiting desperately for the end of June because that meant that the time has finally come to spend a week in France with my parents - mainly in Paris though.

I've never really been to France, and I knew little about the country and its cities. I'm not saying that now I have more clue, after a week - don't expect miracles from one week, okay?! Although Dad has successfully proven that his weather-mantras were actually proofs that the Law of Attraction which he treats so skeptically - well, that might exist and work as well. I think that's a miracle on its own.

The next miracle I'm telling you about in Paris, is that a transvestite is nicer and sooner to be there to help you out than a taxi driver I just waved to to take us back to the campsite.

Let's start at the beginning!

After I successfully met with my parents after a day of work on Friday in Calais, on Saturday we headed to Paris - all equipped with our cameras and an old guide book about France which proved to be more useful than some new ones. And we had our three Eiffel Tower tickets with us as well. I must tell you more about this right now.

In my highly appreciated workplace I had a chance to get a taste of how the tickets are booked for the Eiffel Tower for groups. We booked 45-50 tickets at 7.30am in London which is 8.30am in continental time. We booked these tickets either from home on Sundays or at the workplace and without exaggerating the facts: you have 20 seconds to make a successful booking which is not necessarily a good booking. If all the times are full for that day, you might have more luck tomorrow - if you didn't have a nervous breakdown already.

I booked my three tickets three months ago, back in the end of March where I thought it's going to be easy-peasy to make a booking for three to the top floor. And when I have them, I will gladly destroy the whole Tower after our visit. That's how much I hated waking up on Sundays and not being able to go back to sleep after an unsuccessful try. I just genuinely hated the Old Lady.

It was a pleasant surprise in the end but I'll talk about this later on.



When we arrived to Paris, it was raining so intensively that one could think that we're in London. So we waited till the evening, then got bored of doing nothing but looking at the rain. We have put on our raincoats and boldly went for a walk that was meant to be a short one to find a place to eat around 6-7pm. The campsite was around the La Defense area, in the financial part of Paris, in a huge park. The raincoats quickly started to stick onto our skin and there was no life whatsoever around us. We were really shocked that French people are not big fans of walking in the pouring rain.




To make the long story short: our first evening in Paris we didn't get to a place to eat but we did not want to anymore. We were cold and wet from the rain - we did not want these either. It was around midnight when we were walking around the big park where our campsite is - we thought it is time to admit that we got lost. Here came the help from the transvestite angel. We passed by her once, looking at the ground. We wanted to ask for directions from the security guy standing outside the futuristic Louis Vuitton building. He was kind but sent us back to the direction we just came from. Believing him, we crawled back. After 10 minutes of a fast walk we thought that we did go to the right direction for the first time - then was the point where I waved for a taxi to take us to the camping. Period. It was my very first bad experience with a taxi driver: after telling him that we need to go to the camping somewhere close to here, he made a disliking sound and drove away without saying a word. This was in front of the transvestite prostitute. We were shocked and a bit worried that we have no idea which way to walk anymore... we where walking around aimlessly when we passed in front of her for the third time. Then she asked us if we want to go to the Bagatelle (that's what I told the taxi driver, as it's close to the campsite). We nodded enthusiastically, then she showed us to go ahead, always ahead - we gave her our biggest smiles, thanked her happily and wished her a great night. We kept talking about how kind she was till we got to the campsite.
I was surprised that I've never seen an Asian transvestite - both my parents corrected me that she was definitely black. I should check my eyes soon.



The following morning it was still raining non-stop which made us all a bit grumpy as we were really curious now about Paris - we cannot let us not see a thing because it's raining!

Again, we headed to the so called Longchamp road that crosses the whole park - on foot. My guess is that it was about one and a half hour that we finally got the end of that road... During that it was still raining quite heavily. Dad here promised that the sun will be shining by the time we get to the Triumphal Arch which was our aim.

I'll just kill the joke: the sun did come out by the time we got there and it remained sunny till we got to the Notre Dame which was nearly the end of our day.

The long Champs-Élysées runs from the Triumphal Arch so we walked there and saw the Petit & Grand Palais on the way. The avenue ends at the Concorde Square where they didn't mind putting as much gold decoration on the statues, on the fountain and on the obelisk as they could. We just kept going ahead and got to the garden-square of the Louvre: the Tuileries Garden. After taking some pictures in front of the glass pyramid and the long building of the Louvre we agreed that it would be really useful for the broke and impatient tourist if there would be a huge red arrow showing the window where you can have a peek to the painting of Mona Lisa... The building itself was beautiful so we just stopped to look at that instead of crying above the fact that we have never been so close yet so far from Mona Lisa.

We crossed over the Pont des Arts to get to the other side of the Seine - this bridge was shining from the amount of locks the lovebirds have put there.

From the bridge we saw the island that carries the Notre Dame Cathedral on the Seine, it was on the Íle de la Cité.

We were absolutely professionals when it came to smell the rain soon to be pouring down us so we put our raincoats on and got into a nice and fancy restaurant where we had a big lunch and made my parents taste the macarons for the first time. From the "big" island you could pass to the small one (Íle de Saint-Louis) which is the most expensive and most posh area to live in today and it was an elite area centuries ago as well, according to our guide book.

Next we walked up north, where we found the square where the Bastille used to be till 1790 when they destroyed it. Basically it's a roundabout with a huge statue/column.

Parallel to the Seine was the Rue de Rivoli where we decided that we will head back to our campsite now. On the way we saw the Hotel de Ville and passed near the Louvre again. We got to the majestic building of the Opera from where the Triumphal Arch was not far at all. We walked all day and managed not to get lost - success!!!



Monday morning it came almost naturally that the bikes are staying on the camper and we'll walk in Paris today as well. Since we had a booking to the top floor of the Eiffel Tower at 10.30am we took the bus from the camping which took us till the Porte Maillot. We walked to the Tower from there, wasn't far. Within half an hour we reach the Trocadero where we enjoyed the glorious view to the Eiffel Tower in front of us.

The idea of such a tower being built to the World's Fair/Universal Exposition was born in the minds of Maurice Koechlin and Émile Nouguier who were senior engineers at the company of Gustave Eiffel. Koechlin made drawings about a tower which stood on the ground on four legs but all four part meets at one point on the top. Eiffel was not very amazed from the idea but as we see - the masterpiece has been built in the end. The elevator was working from the beginning to tall floors, although none of the French companies were willing to accept the task to build the elevator upper from the first floor as the arc was not continuing in a straight line anymore.

Under the balcony of the first floor there are 72 names written in gold: names of scientists, mathematicians and engineers who contributed in some ways to build the tower - even in that period where it received many negative reactions.

You need to queue on the second floor to get to the top level but the amazing view makes the waiting more than bearable. The top floor, the Sommet has the small apartment of Eiffel where we can see the wax version of Eiffel, her daughter and Edison.

I was not a big fan of the Eiffel Tower - nor booking-wise, nor sight-wise - but I must admit that it was a pleasant surprise and taking the stairs on the way down from the second floor made it a real special experience. I'm glad I shared it with my parents as well.



From this time, we spotted our old friend everywhere and were delighted when we could point at it like we've never been up on it: "Look! The Eiffel Tower!"

I decided not to destroy it for now.



The next pleasant surprise caught us when we bought tickets to Les Invalides, where Bonaparte Napoleon has his enormous tomb. We had again an amazing lunch at the diner of the museum, then we found out that the ticket was valid for the museums which surrounded the temple-like building. We visited part of the museum but we got filled up with the beautiful armors, pistols and swords there that we decided to continue to walk in Paris instead getting lost between the daggers.

By the way, the main building of Les Invalides with all the tombs, the crypt and the decoration was amazing! You'll see on the pictures'

When you enter the building, under the dome you'll find the huge tomb of Napoleon - on the lower floor, so basically this is how they make you bow your head in front of the Emperor. About the sarcophagus he rested in: it was like three times bigger than he must have been. According to the guide book it has several other coffin made of different materials. It's like the matrjoska dolls...

There were generals buried here and the buildings around were used as accommodations for injured veterans - it was an idea of XIV. Louis.

We walked back to the bank of the Seine and got on the Batobus, a boat where we saw all the attractions again from a different angle and perspective.



On Tuesday we left Paris for Versailles which was about 20 km-s from the capital. It was a richly decorated palace where the queue was... long and scary. We bought ourselves tickets to the gardens. One of the interesting things about the gardens is that you cannot see it's end as it is a huge property. The hugeness of the place would have shocked us even better if the famous fountains have been used as well. The biggest one was under construction which was just an ugly sight and all the fountains were off around 1pm on a Tuesday. We walked for a while then left a bit disappointed.



The rest of our holiday was in other parts of France: Blois, Chambord, Dijon...

Blois is a cute little town with a palace we did not go in as we arrived late. Although we did caught the performance of the dragons of the Magic Museum. Around 7pm the windows of the museum opened up and golden-headed dragons where coming out, scaring people, looking around, along with the cover a futuristic music - we really enjoyed it!



Chambord was our most favorite: we saw the biggest chateau (palace) of the Loire Valley! Supposedly the spiral staircase of the chateau was suggested by Leonardo Da Vinci who was in France around that time when the palace was built. The most wonderful thing about the spiral staircase is that it has two separate staircases going side-by-side but they never meet or cross each other. This means that if two people go up at each staircase, they would never meet each other.

The whole palace was more beautiful and creative than Versailles. There were many trophies hanging on the walls and we noticed that most of them were from Hungary and they were hunted in the 1960s and 70s.



Dijon was our next stop after Chambord, where we saw the old town in the evening. This was the place where we tried the escargot for the first time - it was delicious!



The rest of our stops were on the way home, in Austria: Bregenz and near Melk, then we got to Budapest from where I flew back to London on Sunday late evening.

At home we managed to run through all 2000 pictures we made (although my parents spent a week without me before stopping in Amiens, St Malo, Mont-St-Michel and Fécamp).

I hope you'll enjoy checking out the pictures I chose for you 😊







IN HUNGARIAN - MAGYARUL



Mániákusan vártam a június végét, ami egyet jelentett a közös nyaralással Franciaországba: egy hét megosztása a szülőkkel, főleg Párizsban.

Franciaországban nem sokat jártam, az országról és annak városairól kevés fogalmam volt. Nem mondom, hogy most sokkal több van - nem kell csodákat várni egy héttől, na! Bár mondjuk Apu sikeres (!) időjárás-mantrái egyre csak bizonyságot nyernek az általa annyira szkeptikusan kezelt Vonzás törvényének, miszerint minél optimistábban állsz valamihez, amire vágysz, annál nagyobb az esélye, hogy megvalósul - ez végülis máris egy csoda, nem igaz?

Ahogy számomra az is csoda számba megy, hogy Párizsban, egy külterületen lévő parkban eltévedve hamarabb segít ki egy transzvesztita utcafiú/-lány, mint a taxis, akit leintesz, hogy vigyen vissza a kempingbe...

De kezdjük az elején!

Miután sikeresen találkoztam a szülőkkel egy munka utáni pénteken Calaisban; szombaton már indultunk is Párizs irányába, felszerelkezve a fényképezőgépekkel, egy régi de annál hasznosabb Franciaország útikönyvvel és a három hónappal korábban foglalt Eiffel-torony jegyekkel. Erről most azonnal bővebben is beszámolok. Az én megbecsült munkahelyemen lehetőségem nyílt bepillantani a belépőjegy foglalás stresszes folyamatába is, már ami a híres tornyot illeti. Mi 45-50 főkre foglalunk reggel 7.30-kor (EU idő szerint 8.30-kor) jegyeket, akár otthonról, akár a munkahelyről, és minden túlzás nélkül mondom, hogy kerek 20 másodpercen belül tudsz ennyi főre sikeres foglalást/foglalásokat intézni. Azután minden időpont betelt arra a napra, lehet próbálkozni másnap - ha van hozzá idegzeted.

Én a saját 3 fős foglalásomnak anno, március végén úgy indultam neki (addigra már kellett párszor foglalnom "hajnalban", vasárnap csoportoknak), szóval úgy indultam neki, hogy 3 jegyet pikk-pakk lefoglalok a legtetejére (ahol még fürgébben kell kattintani, mert kevesebb a jegy) - és utána nyugodt szívvel a levegőbe repítem az egész nyomorult, túlmisztifikált vasszutykot. Egészen konkrétan már rühelltem az Öreg Hölgyet.

Kellemesen csalódtam benne, de erről később.



Érkezésünk napján szakadt az eső, de úgy, ahogy Londonban már hónapok óta nem esett. Így hát, kora délutántól vártunk estig, majd meguntuk a várakozást és merészen nekivágtunk esőkabátban, gyalog egy rövidnek szánt sétának, úgy délután 6-7 felé, hogy vacsizzunk valahol. A kempingünk a La Défense üzleti negyed közelében volt, egy nagy parknak a szélén. Esőkabátjaink hamar tapadni kezdtek a szabad bőrfelületeinkre, és közel s távol se lakott terület, se étterem. Csodálkozva vettük tudomásul, hogy a franciák nem szeretnek barangolni a zuhogó esőben.

Rövidre fogva az első napi élményünket Párizsban: nem ettünk, de már nem is akartunk. Fáztunk és eláztunk, pedig ezeket se akartuk. Ja, és éjfél körül járhatott az idő, mikor úgy véltük, ideje bevallani magunknak, hogy kóválygunk egy ideje ebben a nagy parkban, a főutakon, de bizony: eltévedtünk.

Itt jött a segítség a korábban már említett utcafiúnktól, aki mellett elhaladtunk egyszer, mereven a földet nézve, hogy megkérdezhessük a Louis Vuitton futurisztikus épületét őrző öltönyös sráctól, hogy merre kell mennünk. Bár nem tudott sokat segíteni, visszairányított minket a kiindulási pontunk felé. Hittünk neki, visszabandukoltunk. 10 perc intenzív séta visszafelé, mikor szöget ütött a fejünkben, hogy mégiscsak jó irányba mentünk. Itt ismét elhaladtunk a mi transzink előtt, és leintettem egy taxit. Sültparaszt módon, miután meghallotta, hogy a feltételezhetően a környéken lévő kempingbe mennék, szó nélkül elhajtott. Némi céltalan és kissé kétségbeesett mászkálás után, harmadjára vagy negyedjére is elhaladtunk előtte, már-már szégyelltük magunkat, mikor megszólított minket, hogy a Bagatelle felé akarunk-e menni (ezt mondtam a taxisnak, hogy ahhoz van közel a kemping). Pillanatok alatt eligazított minket, hogy menjünk csak egyenesen, jó irányba haladunk.

Végül fél 1-re visszértünk, csurom vizesen, de lelkesen nyugtáztam Anyuéknak, milyen rendes volt az az ázsiai transzvesztita. Mindketten állították, így elhittem, hogy fekete bőrű volt a segítőnk. Lehet, hogy meg kéne nézetnem a szememet.



Másnap szintén esett délelőtt, de mi már annyira látni akartuk Párizst, hogy bár nem biciklin, hanem ismételten gyalogszerrel, de nekivágtunk a már jól ismert sétánknak. A parkon keresztül vágtunk, az ún. Longchamp úton, ami szögegyenesen vágta keresztbe a parkot. Szerintem, volt egy óra vagy több, mire végigbaktattunk rajta - természetesen esőben. Itt jött Apu ígérete: mire a Diadalívhez érünk, a nap sütni fog. Lelövöm a poént, így is lett - látni a képeken.

A délután többi részében nagyon jó időnk volt, szép napsütéssel, és már csak a Notre Dame-nál kellett újra elővennünk a kabátokat, ami a nap vége felé volt.

A Diadalívvel szemben fut a Champs-Élysées, melynek mentén láttuk a Kis- és Nagypalotát (Petit & Grand Palais) és az út a Concorde térbe torkollik, ahol nem sajnálták az aranyozást se a szökőkútról, se a szobrokról, sőt, még a tér közepén magasodó obeliszkről sem. Haladtunk tovább egyenesen és a Louvre előkertjébe jutottunk, a Tuilériák kertjébe. Fényképezkedtünk a Louvre üvegpiramisa és a múzeum hosszú épülete előtt és megegyeztünk, hogy a csóró vagy türelmetlen turisták jól járnának, ha egy hatalmas piros nyíl mutatná kívülről, vajon melyik teremben rejtőzik a Mona Lisa festménye. A Louvre épülete önmagában is impozáns volt. A Pont des Arts hídon sétáltunk át a másik oldalra (Művészetek hídja?), ami tele volt aggatva lakatokkal.

A hídról ráláttunk az szigetre (Íle de la Cité), ami az elképesztően kidolgozott és lélegzetelállító Notre Dame katedrálisát úsztatja a Szajnán. Annyira profik és gyakorlatiasak voltunk már a közeledő zivatarok kiszagolásában, hogy még a zuhatag előtt beültünk egy szépséges étterembe, ahol ettünk egy jót és megkóstoltattam Anyuékkal a macaront - aki nem ismeri: apró édesség, ami színes hamburgereknek néz ki, de nem nagyobb annál a köröcskénél, amit akkor kapsz, ha a mutató ujjadat és a hüvelykujjadat összeérinted. Nagyon finomak, érdemes egyszer megkóstolni!

A nagy szigetről kis hídon át lehetett menni a kis szigetre: Szent Lajos szigetére (Íle de Saint-Louis), ami az útikönyv szerint most is, de a korábbi századokban is Párizs legelitebb és legdrágább környékének számított - lakhatás szempontjából legalábbis.

Innen egy köpésre volt a Bastille metrómegálló - itt ne várjunk ám se romokat, se várat. Egy körforgalom közepén egy szobor/oszlop jelöli a teret, ahol anno állt - 1790 óta nem része a párizsi látképnek, ugyanis lerombolták és eltakarították a maradványait.

A Szajnával párhuzamos Rue de Rivoli úton kezdtünk el visszafelé haladni: láttuk a Városházát (Hotel de Ville) és a Louvre mellett lábaink elvezettek minket az Opera épületéig, ahonnan ismét a Diadalív felé araszolva a kemping felé vettük az irányt. Mindezt gyalog, de már nem tévedtünk el.



Hétfő reggel már szinte természetes volt, hogy a bringák a helyükön maradnak és gyalogosan vágunk neki ma is Párizsnak. Aznapra volt viszont az Eiffel-torony foglalásunk 10.30-ra, így a kempingből buszra szállva csak a Maillot kaputól (Porte Maillot) kellett besétálnunk a toronyig, ami nem volt messze. Fél órán belül a Trocadéróra jutottunk, ahonnan tökéletes rálátás nyílik az Eiffel-toronyra.
Még anno középiskolai kiránduláson Londonból visszafelé jövet álltunk meg az Eiffel-toronynál és akkor a magyar idegenvezető említette, hogy ideiglenes jelleggel épült a torony az 1889-es Világkiállításra, és eredetileg az ötlet a Gustave Eiffel cégénél dolgozó mérnökök: Maurice Koechlin és Émile Nouguier agyából pattant ki.

Koechlin otthon skiccelt egy olyan tornyot, ami négy lábbal áll a földön, és ezen lábak folytatása fönt egy ponton találkozik. Eiffel eleinte nem rajongott az ötletért, de látjuk - végül elkészült a mű. Külön érdekesség, hogy a kezdetektől fogva lift vitt fel mindegyik emeletre, azonban egyik francia cég sem volt hajlandó elvállalni a lift építését az első emelettől feljebb, mivel ott már nem egyenes ívben kellett haladni.
Az első emelet alatt körben 72 aranyozott név szerepel: azon tudósok, matematikusok és mérnökök nevei, akik adományokkal vagy egyéb támogatással járultak hozzá a torony felépítéséhez. Eiffel döntött a nevek megjelenítése mellett, mivel az építkezés során rengeteg negatív visszhang érkezett, és így hálálta meg támogatói kitartását.

A torony második emeletéről újabb lifthez kell sorban állni, ezt érdemes észben tartani a türelmetlenebbeknek - de a látvány mindenképpen elvonja a bosszankodók figyelmét a zsörtölődésről.
A legfelső szint, a Sommet rejti Eiffel saját apró lakosztályát is, ahol viaszbábuk mutatják, amint Eiffel és a lánya Edison társaságát élvezi.
Bár nem indultam nagy elvárásokkal a tornyot illetően: személyesen látni, jól megnézni és feljutni a legtetejére, majd gyalogosan a lépcsőn lesétálni a második emelettől és mindezt megosztani a szülőkkel is - nagyon szép, maradandó élmény volt.



Ezt követve minden alkalommal mikor megláttuk egy ház mögött előbukkanni régi barátunkat, az Eiffel-tornyot, izgatottan mutogattuk egymásnak, mintha előtte még nem láttuk volna. Most már nem akarom darabokra szedni vagy felrobbantani. De nem is kell már jegyet se foglalnom rá többé a munkahelyen, ami nagyban hozzájárul az újdonsült ragaszkodásomhoz.

A következő megdöbbentően kellemes csalódás a Les Invalides-nél, azaz az Invalidusoknál ért minket. Miért? Itt végre jót ettünk a menzáján. És belépőt vettünk, nem volt tömeg és az épület belseje lenyűgözően szép és hatalmas volt! A belépő érvényes volt a háborús témájú többi kiállításra is. Mi megnéztünk pár páncélzatot, pisztolyokat, kardokat a múlt századokból - meglepő módon érdekes kiállítás volt, de hamar telítődtünk, úgyhogy inkább folytattuk az utunkat Párizs utcáin, a múzeum útvesztői helyett.
Visszatérve az Invalidusokra: az egész épületegyüttes a háború témája köré épült. A csodaszép kupolás épületen túl a többi épület hadirokkant katonáknak nyújtott szállást és biztosított helyi kórházi ellátást 1676 óta - mindez a Napkirály, XIV. Lajos parancsára. A kórház a mai napig működik, az épület többi része ma múzeum. El ne felejtsem megemlíteni, hogy Bonaparte Napóleon hatalmas szarkofágja a kupola alatt magasodik úgy, ahogyan csak a töpszli Napóleon tud magasodni. Ugyanis a kupola alatt áthajolsz és lefelé nézve (így kényszerítve téged arra, hogy fejet hajts a császár előtt) látod az eggyel lejjebbi szinten a vörös kvarcitból készített szarkofágot, amiben Napóleon szerintem hatszor elférne, de mint megtudtuk később az útikönyvből, több anyagból készült kisebb koporsó van még ebben a nagyban. Tudjátok, olyan matrjoska-babaszerűen...

A császár mellett más tábornokok és fontos háborús szereplők vannak eltemetve itt.

Ezután visszasétáltunk a Szajna partjára, és nemsokra rá felszálltunk a Batobusra, egy hajójáratra, amivel mentünk egy kört, és a Szajnáról néztük meg újra a Louvre-t, a Notre Dame-ot és az Eiffel-tornyot.

Kedden továbbindultunk Párizsból, de nem hagytuk ki a 20 km-re lévő Versailles-t se. Szépséges, agyonaranyozott szabályos kastély volt, ahol szó szerint kígyózott a kilométeres sor - magyarul, eszünkbe se jutott bemenni. Belépőt vettünk a kertjébe, aminek lenyűgöző jellegzetessége, hogy a végét nem látod. Sokkal jobban sokkolt volna a hatalmassága, ha a szökőkutak működtek volna, de egyetlen egy sem üzemelt kedden dél és egy óra környékén, mikor ott voltunk, így kissé csalódottan járkáltunk a kertben - maradandó élményt nem okozott.





A nyaralás többi napjai során ellátogattunk Blois-ba, onnan megnéztük a Loire menti kastélyok legnagyobbikát, ahol feltehetően Leonardo Da Vinci tervezte a kettős csigalépcsősort: ez volt a chambord-i kastély. Mindhármunknak ezerszer jobban tetszett ez a kacifántos, labirintusos és egyszerűen kreatív remekmű, mint a puccos, túlértékelt kastély Versailles-ban - mondom ezt úgy, hogy sose láttam belülről, és azért szívesen megnéztem volna a híres Tükörtermet és mondjuk a királyi kápolnát - a képeit a Wikipédián láttam, és nem néztek ki rosszul...





Blois egy nagyon aranyos apró kisváros volt egy kisebb kastéllyal és szerencsére a Bűvészmúzeum esti sárkányelőadását pont elkaptuk! Ez este hét óra környékén volt és a kastély előterénél van a múzeum. Aranyfejű sárkányok dugdossák ki a fejüket a múzeum ablakán, ijesztgetnek, nézelődnek és még kissé futurisztikus zene is kísérte őket. Nagyon jópofa volt!

Chambordban a kastély, mint már említettem, az egyik kedvencünk volt. A kettős csigalépcső értelemszerűen két lépcső volt, amik spirálisan haladtak felfelé: két ember, aki az egyiken és a másikon indul el felfelé vagy lefelé, sose találkozik útközben. Feltételezhetően ez Da Vinci zseniális agyának szüleménye, ugyanis a kastély építése idejében járt Franciaországban, ezen a környéken.

Emellett sok szarvas trófeát láttunk a falakra aggatva, amik zömében az 1960-as, illetve 70-es években lettek levadászva, nagy részük Magyarország területén, amit a Hongrie felirat jelölt az agancsok alatt.



Ez után Dijonban álltunk meg, az óvárosát este láttuk - hangulatos volt és itt kóstoltunk csigát is, életünkben először!





A többi állomásaink már Ausztriában voltak: Bregenzben és Melk közelében, majd hazaértünk Budapestre, ahonnan én vasárnap este visszarepültem Londonba. Az osztrákoknál végre kiadósakat ettünk és otthon elégedetten néztük végig a közel 2000 képet, amit két fényképezőgéppel sikerült csinálnunk (bár Apuék az ezt megelőző héten jártak még Amiensben, St Malóban és a Mont-St-Michelnél is).

Nézegessétek a képeket, jó sokat válogattam nektek! 😊

---

Photos

La Défense
First evening, walking in the rain

Having a rest before the Louvre
It's not like we had a ticket to the museum though...

Started raining again
Have you seen the Notre Dame in the back?

A fulfilling meal near the Cathedral
We tried to hide somewhere from the rain