Mae Hong Son, Jan 21, 2013

---

Mae Hong Son, eszak thaifold, Jan 2013

Kis keszulodes, bicajvisszavitel es zabvasarlas utan elkoszontunk Chiang Maitol, ki baratsagos, de kicsit zuros-buzos, zavaros hazigazdank volt az utolso honapban, es elindultunk Mae Hong Son-ba. Lehetett valasztani - gyorsabb, (6 oras) ut Pai fele, de kanyargos es tele szaguldozokkal, wc nelkul, vagy nagyobb buszos, kenyelmesebb, 2 orankent megallos nagy kerulo lefele, Mea Seriang fele (9 ora). A lazabb hosszabb utat valasztottuk, de hat itt se kell valami VIP buszt elkepzelni - matyo himzes muanyagbol az uleseken emlekeztetett a busz fenykorara (1960-as evek), szemet, csikorgo ekszij, 35 km/o vegsebesseg, tele sorozgeto thai cserkeszekkel akik percenkent megallitottak a buszt pisilni. 2 szerzetes mogott foglaltunk helyet, es lazan figyelgettuk az esemenyeket, menetrendszerinti indulasi ido utan masfel oraval, 3 pisiszunet utan meg mindig Hang Dongban voltunk (15 perc taxival...). Berendezkedtunk arra, hogy sosem erunk oda, es boldogan figyeltuk ahogy 10 fokos emelkedoket kipirosodva, felfuvalkodott tudovel fuffogva, lepesben tesz meg a szebb idoket latott buszocskank. 10 korul ertunk oda, egy tuktukos elvitt a kiszemelt guesthouseba, es elkezdtunk megerkezni eszak thaifold legeszakibb, legalpesibb, leggyongyszemebb alpesi gyongyszemebe.

Szoval mit is mondhatnek Chiang Mai utan - kicsit ugy ereztuk magunkat mint Lillafureden - egy kepbenlevos, sajat piciseget, cukisagat, bekesseget ontudatosan, buszken viselo varoska. Egy kb 4-5000 lakosu kis uduloovezet, nagyon keves faranggal, kocsmaval, forgalommal, annal tobb ezeknek az ellenkezojebol - szepseggel, madardallal, orchideaval, nyugalommal.

A Jongk Kham to mellett vannak a budget Guesthouse-ok, a mienk egy bambuszkunyho szeru, csak 5 szoba van egymas melle epitve, alatta kozos wc, zuhanyzok, a tora nez, kert baratsagos, macskaval, lehet gyakorolni, nincs se etterem se kocsma a hazban, tehat zaj sincs - vannak gerberabokrok, telt gekkok, orchedeak, pafranyok, 3 kis tavacska ontja magabol a beka kuruttyolast naplementetol, szoval idealis hely amire vagytunk regen - aludni, gyakorolni a jogankat - taichinket reggel, legyen friss hegyi levego, es csend. Jomagam a taichimnek szenteltem az idot, folytatva a reggeli meridian es izulet nyito chikungot, Flo a falura keszul az ott tartando jogaorakra, integralva a chiang maiban tapasztalt dolgokat a praxisaba. A tobbi idot naplozasra, bloggolasra, masszazsolasra, setakra, trekkelesre, esti toparti taichira, a kornyek gyonyoru hegyeinek, watjainak felfedezesenek szenteljuk.

Az elso es legkedvencebb dolgom itt a napfelkelte - 6,30 kor mar kezd pirkadni, a legkulonbozobb madarak eledeznek, beo-k, kocsagok, kolibrik, kakasok csicseregnek, kukorekolnak, beszelik meg a napi teendoket. Kozben a to folott, ahonnan 10 lepesnyire lakunk, mindenfele gyonyoru kod szall fel, hideg van, de egy jo pulcsiban es hosszugatyoban pont birhato, es lassan buknak ki a hegyek a sotetbol, kodbol, fokozatosan elevenedik meg a taj. Eloszor a to kiepitett setanya, aztan a falucska, majd a legkozelebbi hegyek, a hegyeken levo templomok buknak ki a gotikus kodfellegbol - hihetetlen latvany. A Wat Jongkham, azaz a to melleti templom harangjainak, gongjainak finom mely hangjara kel a belvaros. 8 korul mar mindent athat a napfeny, es 10 re eleri a kanikulat a nap ereje, tehat a 12-16,30 kozotti sziesztat itt is komolyan kell venni. Leven hogy hegyek veszik korul, ejszaka sokkal hidegebb van mint Chiang Maiban, de talan pont ennek koszonhetoen a napi hofok is joval forrobb. Arnyekban lehet csak tenykedni ilyenkor (es ez meg a " cold season", azaz a tel, a helyiek pulcsiban es kabatban vannak eleg sokat. Februartol Majusig jon a nyar, utana az esos evszak majustol Augusztusig..) A varoska egyik disze a Wat Khung Moo, a legkozelebbi hegy tetejen, mely egy 20 perces, szepen kiepitett setanyon valo felseta utan tarul a kitarto turista szeme ele. Itt a gyonyoru chedi, oktato viharan, feljebb elvonulo szerzetesek, regi szerzetesek sirhelyei, es kilatas - egyik oldalon Mae Hong Son lathato, (harmadik foto), mig a masik oldalon hegylanc hegylanc utan...Itt egy hangulatos kis kavezobol (Before Sunset) lehet a naplementet megcsodalni, ahogy a hegyeken eltunik... Apropo kave, 30-50 bath korul van, tehat trendy Chiang Mai-i arakon, viszont gyonyoru hangulatos, feelinges kis tikfa kavezokban, hilltribe, tehat helyi hegyi kavebabbol, sajat porkolessel, szoval igen jol osszesiti a hegyek erejet...A szezamolaj egy masik iparag amit itt nagyon muvelnek, hazi presekkel, es termeszetesen a tea, itt 1000m folott gyonyoru tea es kave ultetvenyek nyugozik le a latogatot. Jazminos zold, oolong, kinai zold...az itt lako shen es kinai eredetu nepesseg nagyon erti a tea dolgat.

Masik kedvenc Watunk a to partjan levo Jongkham maga, mely naplemente utani kivilagitasaval egy kis walt disney tunderpalota es falusi bucsuban lathato vidampark torvenytelen naszabol szuletett kepzodmeny - belepve a buddha szobrok felett mozgo szines neonok villodzanak a megvilagosodast plasztikusan szimbolizalva - nagyon aranyos kis wat, azonnal a szivembe lopta magat freaksegevel, es baratsagos bujos macskaival. Esti programunk altalaban a toparti taichi, egy 80 eves neni, a helyi Etka Anyo tartja, komoly, kimert, tancos mozdulatokkal vezeti a varos mozogni vagyoit egy kazirol meno hihetetlen zenere, kinai szamolassal. Van itt bambusz botos bemelegites, azzal a vesek dorgolese, vallak kimozgatasa, van tancos resz, proto-taichis elemek, de az egesz olyan jo hangulatban telik, hogy az csak na. Naplemente utan a toparti setany atalakul nagyon laza, laid-back walking Street-e, kajasokkal, hilltribe cuccokkal, kivilagitassal, lassu leptekkel poroszkalo trendy flashpackerekkel, thai csaladokkal, Bangkoki ecoturistakkal, es olyan zenevel, mintha manu chao legnyugisabb gitarfelbontasait oltana az ember egy portugal altatodalba - egy szepen thai nepviseletbe oltozott par enekel es gitarozik, laza tengerparti barhangulatu zenejukkel andalitva a setalokat, minden este ugyanazokat a dalokat - egy picit itt mintha megallna az ido, a kodben, a tavon tancolo fenyekben, a hegyek oleleseben. Szoval Mae Hong Son az eszak dele, ha lehet ilyesfajta kepzavarral elni - egy sziget mely nem a tenger, hanem a hegyek morajaban varazsolja el az embert. Nagyon jol erzem itt magam. Penteken trekkelni mentunk, okoturara es iszappakolasos tamarindlemosasra, de ez legyen egy masik bejegyzes temaja...20 kepet toltottem fel Mae Hong Son-rol, az oldalon lefele gorgetve lehet a tobbit is megnezni... Szep napszakot kivanunk! FB

---