Kerala, Gods Own Country


Advertisement
India's flag
Asia » India » Kerala » Kollam
April 2nd 2008
Published: April 3rd 2008
Edit Blog Post

Amazing lush vegetation greets me as I jump up and down on my bus seat.
As I peek out the glasless window, I decide: I like the place. The rain still wets the road and the wet earth is forming slimy red gue in my flip flops . My hotel is very basic, but the location is amazing. For a very modest price I have a balcony overlooking the rainy backwaters. White Egrets looking for food in the littered fields, kids wave their hands saying hello and asking for a pen as I pass by. (How original)
I took a canoe tour, but where my LP stated I will be able to interact with the locals while observing the village life,
I only find more kids running after our boat asking for more pens.. .
I start to think that these kids might not know what a pen is. Eighter they are confunding it with one rupee, or they might think that is a funny way to say hello. I doubt that they really want a pen. ( it is cheap to buy a pen in India and most of the kids who are asking for it you can tell they don't have a 5 rupee problem) They might just want to interact, just not knowing how to . I settle the matter and wow that from now on I will be a lot more understanding and friendly towards the average 50 kids nagging me for pen daily. The tour otherwise quiet boring and all of us in the canoe secretly can't wait to get the hell out of here. It is still raining so is not entirely fun, let alone the ducking all the way to the wet dirty bottom of the canoe every 5 minutes giving way to the low concrete bridges. ( not very romantic...let alone picturesque)
As the weather does not seem to improve I decide to spend some time (till the sun comes up to play again) in an Ashram. On the way to Alleppey there is one and it proves to be a cheap way to spend some time writing and relaxing. All I know about gurus and ashrams is nothing. I have heard horror stories of brain washing in sects, involving mass suicides, and have seen many Hare Krishnas with their heads shaved asking for money at the airports and chanting for World Peace. Also have seen so many tourists who spends a couple of months in India and become Indianised wearing baggy cheesecloth clothes
( which are quiet comfortable I must add) and with their face serene and saintlike while transfering their souls from one ashram to another using words like dharma, (ones duty in life) seva ( selfless service), puja ( offerings to the Gods), prasad (sacred food or flower touched by God), darshan ( blessing) vibhuti ( sacred ash)brahmachari, ( priest) and swami ( I have no idea what that means ) while smoking hash and talk about big things like changing the world.
Armed with big amount of cinicism and scepticism, I decide that it might be worth my while to find the truth behind the ashram scheme, so off I go to Amritapuri but not before I take a wow to not to let myself carried away by the strength of meditation or any guru who wants my soul to be cleansed.
"Everyone should sleep without a fear at least one night.Everyone should eat at least one day till they are full.There should be at least one day where the hospitals wouldn't admit a single victim of violence. Serving selflessly at least one day everyone should help the poor and those in need. Amma prays so this dream would come true." I read while waiting for a tour to take me around the place and there goes my wow. I am brainwashed. I decide that a person who preaches such a beautiful ideal can not be a bad person, and I get her biography from the library. I wont bore you with the details and I really don't believe half of the stuff in the books describing miracles, but cant help to see the miracle of this woman who has built an empire out of love . She travels most part of the year giving her darshan (blessing ) in a form of a cuddle. Which is a miracle itself in male chauvinistic India where they dont even embrace in the movies, where women sits apart from men
Where publicly showing affection is frowned upon, even if is coming from a foreigner This woman who is called by everyone Amma ,embraces everyone, men and women all the same regardless of caste, color, religion .
The other miracle comes to me in a form of a video, I learn that Amma's hug gave 46 million USD to tsunami victims, 1 million USD for those who lost everything to Katrina, and the organization has built 125000 homes for the homeless, 10 hospitals with free care for the poor,
53 schools, (incliding 9universities) and the ashram serves 10000 free meals daily to the poor. Amma is a big hit overseas and I can see her giving a hug to Richard Gere in the video. She also has been asked to speak in the UN Peace conference in 2000 where Dr J. Goodal called her "God's love in a human body"
See? I told you I am brainwashed. Totally and absolutely amazed by this woman who is a daughter of a poor fisherman.
But it's ok. A friend of mine told me recently that up to the point where I start wearing orange robes or white saris and taking pills or smoking hash there is still hope for me : )
But let me tell you how is life in an ashram. there is a program for the ashramites which we can join or we can ignore it. While Amma recommends seva ( selfless service) is not obligatory, but I decide to do it anyways. There is a lot of tension between the ashramites. Many of them seem to think they are saints and act likewise. Amma is not here she is hugging thousands in Singapore right now, so I'm told that the place is empty with its 2000 residents.I get a room on the 14th floor which rewards me with a stunning view of the lush green palmtree jungle and the waterways. My room mate Moana ( here everyone has religious names) is a psychology teacher from Switzerland. She teaches at the University of Amma and lacks totally and absolutely of social skills. as I really want to know how is the ashram life I decide to follow the daily rutine starting at 4:50 AM with chanting the 1000 names of the divine mother. after the tongtwisting sanskrit chanting -which wasn't as uplifting as I have expected- I am suppose to meditate. I never meditated before, but Jose a very handsome Catalan Yoga teacher tells me is not difficult I just have to concentrate on my breathing. Easier said than done I find myself struggling with my thoughts swarming me like horny bees. It is really hard not to think of anything. I really have to force myself not to open my eyes and check my watch just to know how long more I have to think nothing. It slightly depresses me not being able to perform such a simple task as not thinking. It is quiet boring concentrate on my breathing, and it is a miracle that I don't fall asleep.Do you realize how many times I have used so far the word miracle?
I know maybe I cannot be saved and brainwashed forever...
after a good while I decided that I thought enough about not thinking and it is time for breakfast. I am utterly surprised of the light headness I get out of my first (real?) meditation. I feel great!!! I feel happier now that I don't have to supress my thougths : )
while doing my Seva ( dishwashing) I can witness another miracle of Amma's. Using brown water which we can't drink and some dishwasher liquid diluted with the same brown water, I waddle trough the dirty dishes in the Western Canteen. Oh yeah we have our delicate stomach, we have our own canteen here ; 0 )
The miracle is that no one gets sick. I am glad that Jim - a canadian chef friend who shared his secret with me - told me that on strainless steel surfaces
bacteria does not grow. With that knowledge I am content, while eating from stainless plates and stainless steel cups rinsed by nondrinkable water without soap used daily by hundreds.( the diluted soapy dishwashing is stricktly for the kitchen utensils and the kithcen staff's personal tuppawear.
The miracle I'm talking about is that there is not a single person with herpes or diarrhoea here. Amazing. (specially thinking about that the bacteria mostly grow and thrive in the water we rinse everything with...
I find a great deal of bichiness coming from some of the clearly unhappy renunciates, and cant help but feel sorry for them. I could not do what they do I could not renunciate my life to dishwash even if it is for a greater good. I am not a martyr. I admire what Amma does, but seeing her slightly disfunctional family fighting for her love I understand her greatest miracle of all: Loving everyone with unconditional love, every person with their faults and imperfections, as a mother does...
Oh I am getting spiritual again,so let me tell you ( if you still not bored by this long letter)how did it go my date with a Vedic Astrologer.
Moana told me how good and accurate science astrology is, given the fact that I know the exact time of my birth date. I happen to know that it was long time ago at 11:45 PM so I get myself a date with Mohan the astrologer. To my great disappointment he told me that I will work as a beautician, have kids, and told me to do 7 different kind of
Pujas (offerings ) to differnt Gods and planets, which are affecting my future. He didn't really specify that how some burning of incense and flower offering will change the orbit of Saturn or the ever bold Rahu ( which is apparently the reason I am unable to settle down)
but he clearly would not appreciate a piece of my mind so I sit with my lips tightly shut while he is butchering my future in front of my eyes.
He also gives me charity work which I have to perform once a year, like feeding the monkeys, ( funny I just got bitten by one) giving food to the beggars( I already have tried that one, but in India it does not work. They almost always throw the food back at you) giving medicine to asthmatics, but my favorite from the long list is giving sweets to virgens. Mohan is clearly not amused when I ask him if I can give the sweets to little girls . "In India every good women is virgin before holy matrimony" he tells me sternly and trying to make me feel like a slot. I am amused and don't take it personally. He glances at his watch and asks me if I have any questions and clearly displeased when I tell him I would like to know what about writing a book, or photography ? is not in my future? or an NGO which I secretly started to plan? Out of question? Mohan sternly looks at the piece of paper in front of him and tells me That my book only will succeed if I write it to couples in trouble. But I must not be pushy and must not under any circumstances expect anyone to accept my ideas. I don't know if he realizes that he just contradicted himself, but hey,we are in India Land of Controversy : )
He is very fast and eficient and before I realize I have written down 3 more pujas and 5 more charities, but at the end he still does not sound positive about it and when he tells me to change my signature in order to be more successfull I had had enough
Oh well I just have to get on and change my own future then I guess...
( That is actually the one thing I'm quiet good at)
After spending 10 days in the ashram the sun statrs shinig, so I pack my backpack which is by now a lot lighter due to most of my clothes got stolen from the ashram's clothes lines I am ready to tackle and enjoy the Keralan Backwaters. However I am hooked and coming back to meet Amma in April.

Fantasztikus buja zöld pálmákból álló dzsungel köszönt amint pattogok a kopottas buszülésen és kinézek az üveget nélkülozo ablakon. Magával ragad a táj varázsa, s egyből eldöntöm szeretni, fogom Keralát. Az eső változatlanul esik, s a vörös sár összegyűlik a papucsomban és vörösre festi, lábam mikor leszállok a buszról. A hotelem spártai, de olcsó, és remek helyen van a folyóra néző erkélyemről nem is beszélve. Kár hogy esik...Gyerekek köszönnek, integetnek és nyaggatnak, adjak nekik tollat. Nem adok. (a világon nincs, annyi toll amennyi India gyermekeit kielégítené), befizettem egy kajaktúrára, mely a Lonely Planet ( az utazók Bibliaként tisztelt mindent tudó útitársa)szerint ezen alkalommal megnézhetem hogyan élnek a falvak lakói és közelebbi kapcsolatba kerülhetek velük. A kapcsolatba kerülés annyiban nyilvánul, meg hogy még több gyerek fut csónakunk után tollat lejmolva. Lehet, hogy ezek a gyerekek nem tudjak mit jelent a Pen ?
Különben is itt Indiában olcsó a toll, ezeknek a gyerekeknek nem hinnem, hogy ne lenne 5 rúpiájuk rá. Lehet, hogy csak kapcsolatot akarnak teremteni velünk és nem is tudják, mit szajkóznak? Elhatározom, ezen túl kedvesebb leszek a napi 50 tollat kéregető gyerekkel , bár tollat akkor sem adok. A kajak túra egyébként elég unalmas, az sem segít, hogy el elered az eső és az már csak a ráadás, hogy a vizes csónakfedélzetbe kell magunkat hajtogatni 5 percenként, hogy elsőbbséget adjunk, az alacsony cementhidaknak melyek néhol alig 50 centiméternyire vannak a víz felszínétől. ( pedig én általában tényleg nem vagyok nyávogós... De komolyan.
Mivel az időjárás nem a legkedvezőbb, úgy döntök, hogy meglátogatok egy Alleppey felé útba eső Ashramot. Mindaz, amit gurukkal és ashramokkal kapcsolatban tudok egyenlő a nullaval, így az olcsót és praktikusat egybekötöm a hasznossal, s elhatározom az Ashramban várom be a napsütést . Legalább így megismerem milyen is az élet egy szektában.. Ahogy ezt a szót ízlelgetem az agymosás, tömeg öngyilkosságok és népbutítás szavak tolulnak elő . Ünnepélyesen megfogadom, nekem aztán nem mossak ki az agyam, sőt azt sem engedem, hogy sárga lepelbe csavartan valaki Hare Krisnát kántáltasson velem a reptereken!(márpedig en makacs vagyok.)
Az Ashrambeli élet már csak azért is érdekel, mert rengeteg indianizált turistával találkoztam, kik bő színes hippi cuccokban lebegtek egyik ashrambol a másikba arcukon szent szüzmária ábrázattal békességig szétszívva fennkölten társalogva ilyen szavakat használva, mint dharma ( életünk feladata) seva ( önzetlen önkéntes munka)
Puja ( áldozat az isteneknek) Prasad ( megszentelt étel vagy virág) darshan ( áldás) Vibhuti (szent hamu) brahmachari ( pap) és swami ( ezt nem tudom mit jelent).
Az ashram szó fogalmarol Először Eszter barátnőmtől hallottam ki mielőtt útnak indultam meglátogatott, és amikor India szóba került megemlítette, hogy egy ismerőse most járt Sai Baba ashramjában ki a materialista világon teljesen felülkerekedett. Ez persze nekem akkor olyan volt mintha barátnőm hottentottául mondta volna, de kis kutatómunka után kiderült Sai Baba egy híres Indiai Guru , és a materialista világ felett állás alatt Eszter azt értette, hogy csodát tesz és állítólag a semmiből amuletteket varázsol. Ezzel én úgy vagyok; hiszem, ha latom, vagy meg akkor sem.
Felfegyverkeztem egy jó nagy adag cinizmussal úgy döntöttem egy életem egy halálom én biza kiderítem mi áll a szekták hátterében. Leszálltam tehát a hajóról Amritapuriban és megígértem magamnak hogy ellenállok mindenféle lélektisztító meditáló agymosó gurunak.
"Mindenkinek a Földön legalább egyszer félelem nélkül kéne álomra hajtania a fejét.
Legalább egyszer mindenkinek jól kéne, hogy lakjon.
Kéne legalább egy nap, amikor az erőszak nem követel egyetlenegy áldozatot sem. Legalább 1 napot mindenkinek segítenie kéne önzetlenül a szegényeknek és rászorulóknak. Amma azért imádkozik, hogy ez az álom valóra váljon" Olvasom, míg várok a soromra , s teljesen agymosottá válok. Úgy döntök, , ki ilyen szép eszményt hirdet , az rossz ember nem lehet, és kikölcsönzöm a könyvtárból Amma ( az ashram vezetője) életrajzát. Nem untatlak a részletekkel, és hogy őszinte legyek a felét nem hiszem a híres Guru által elkövetett csodáknak , melyekről Judith Cornwall említést tesz könyvében.
Amma az év nagy részében
Song for the day..Song for the day..Song for the day..

Raindrops Keep Falling On My Head
úton van és anyai ölelés formájában osztja áldását mindenkinek, aki igényt tart rá. ( Amely magában egy kész csoda a ferfisoviniszta Indiában, hol még a filmekben sem ölelkeznek, avagy csókolóznak ( a szex pedig végképp tabu) , hol a fiúk és lányok külön étkeznek az iskolában, és a buszon ( legalábbis itt lenn délen) is külön ülnek a férfiak a nőktől, hol külön női vagonjuk van a vonatoknak és külön női sor van sok helyen a pályaudvarok pénztarjai előtt.
Ebben az Indiában hol az érzelmek nyilvános kimutatása nem elfogadott meg külföldi turisták részéről sem ez az asszony nyilvánosan a keblére ölel boldogot, boldogtalant, nemmel, kaszttal, színnel, vallással nem törődve.
Akárhogy is próbálom, nem tudom nem észrevenni az Amma által felépített emporiumot és bármennyire is igyekszem szkeptikusnak maradni és cinizmusom megőrizni nem sikerül. Végignézem, a videót mely beszámol Amma jótékonysági alapítványairól. Az 53 iskola ( ebből 9 egyetem), 10 ingyen kórház, 125000 ( igen, százhuszonöt ezer) hajléktalanok számára felépített otthon, a 46 millió USA dollárnyi segély a Tsunami károsultjainak és az 1 millió USD segély azok számára kik mindenüket elveszítették a Katrina és Rita hurrikanok következtében vagy az ashramban felszolgált napi 10000 tálnyi ingyen étel magáért beszél.
Amma híres Amerikában, Európa nyugati országaiban, s videón hitetlenkedve nézem, ahogy Amma ölelő áldását adja Richard Gere-nek, vagy, ahogy az ENSZ 2000 Béketalálkozóján szónokol s amint a pulpitust átadva a Gandhi King békedíjjal jutalmazott Dr. Jane Goodall
Isten szeretetének emberi alakja-ként mutatja be a gurut.
Látod? Mondtam!!! Teljesen agymosott lettem. Fantasztikusnak találom ezt a nőt, ki nem csak vizet iszik, de azt is prédikál, s ki egy szegény 13 gyermekes halászcsaládból származik.
De aggodalomra semmi ok. Laci barátom megnyugtatott, hogy amíg nem kezdek el safronszínű hippi cuccokban járni, az igét hirdetni ( bár valószínűleg ez a levél az igehirdetés kategóriájába tartozik) és mindenféle bogyókat és drogokat szedni addig nincs minden veszve. : )
De hadd meséljem el azt, amiért idejöttem, nevezetesen milyen az élet egy ashramban. Van egy program az ashram lakók számára, melyet az ideiglenes látogatok szabadon választva követhetnek, avagy nem. Bar Amma ajánlja, hogy önzetlenül önkéntes munkát végezzünk ( seva) , ez nem kötelező. ( de én úgy gondolom, ha már itt vagyok, ártani nem árthat, és állítólag tisztára mossa a karmám.
Elcsodálkozom azon, hogy egy Happy Place helyett -melyre eredetileg számítottam- mennyi negatív feszültséggel találom magam szembe az ashram lakók közt. Legtöbben szilárdan meg vannak arról győződve, hogy ők szentek és úgy is tesznek, mindenkit lenézve orr fennhordva járnak ( elnézést szinte lebegnek ) mártír tekintetükben a világ szenvedéseit (melyet elvileg önkéntesen dalolva magukra vállaltak )megtalálhatom. Nem értem és sajnálom ezeket az embereket. Ide jöttek Indiába hogy boldogságot találjanak. Feladták az otthonukat, a fejlett országokkal együtt járó kényelmet, családjukat, barátaikat egy jó ügy érdekében. Ez egy csodálatra méltó dolog, de én ennek ellenére nagy hülyeségnek tartom , mivel ezek az emberek nem boldogok. Persze nekem nem áll jogomban ítélkezni hisz én eddig nem sokat tettem az emberiségért vagy a szebb es jobb jövő érdekében.
Amma jelen pillanatban valahol Singaporeban öleli keblére malájok ezreit, s az ashram csaknem üres a 2000 rezidensével.
Kapok egy szobát a 14. emeleten, honnan gyönyörű kilátás nyílik a minket körül ölelő pálma dzsungelre s az azt felszabdaló folyamrendszerre..
A szobatársam Moana ( itt mindenkinek van spiritusz neve) egy svájci pszichológia tanárnő, Amma egyetemén tanít ingyen .
Mivel én ténylegesen meg szeretnék ismerkedni az ashrambeli életformával ügy döntök követem a napi programot, mely hajnal 4:50 kor kezdődik a Szent Anya ( én ilyképpen fordítottam a Divine Mother-t )
1000 nevének kántálásával.
A nyelvtörő szanszkrit mormolás után - mely várakozásommal ellentétben egyáltalán nem volt felemelő- elvileg meditálnom kéne. Én még életemben nem meditáltam, s bár elég sok könyvet elolvastam mely meditálásról szól, most igazándiból nem tudom előidézni a legfontosabb dolgot. hogyan is kell meditálni...
Egy nagyon jóképű katalán sráctól-Josétól (kivel a hajón ismerkedtem meg idefelé, s az óta rajta köszörülöm spanyoltudásom, s kiről kiderült, jogát tanít Barcelonában )azt a tanácsot kapom, koncentráljak a légzésemre és semmi másra.
Hamar kiderül ez az agykiürítés nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik. Azon kapom magam, hogy mindenfele gondolatok árasztanak el , s agyam minden titkos zugából előtoluló gondolatfoszlányok gonoszul nem hagyják, hogy a légzésemre koncentráljak.. Erőszakosan fojtom el a gondolataim gumilabdaként pattogó áradatát, s magammal hadakozok. Nekem ezt senki nem említette egyik könyvben, sem hogy ennyire nehéz a semmire nem gondolás.. No de én makacsabb és önfejűbb vagyok magamnál így győztesen kerülök, ki az alattomos gondolattámadás alól mely arra kényszerítene, pillantsak az órámra, nem telt e még el az egy óra.
Egy kicsit depis hatással van rám a tudat, hogy egy ilyen egyszerű feladatra nem vagyok képes, mint az oxigéncsere obszerválása, de magamban eldöntöm, ez valószínű azért van, mert a be és kilégzés iszonyat unalmas. Kész csoda, hogy amikor végre kitisztítom, agyam a gondolatok alattomos áradatától nem alszom el. ( Észrevetted hányszor használtam a csoda szót? Kész agymosás..)
Egy kis idő elteltével ügy döntök elég a semmire nem gondolásból és meditálásom befejezem. Meglepődöm, hogy milyen jó a közérzetem, amikor kinyitom a szemem, ezt valószínűleg hálás agyamnak köszönhetem, mely boldogan fürdik elfojtott gondolatim áradatában. Eufória.... Heuréka!!!! Valószínűleg rájöttem a meditálás lényegére??
Fantasztikusan érzem magam, most hogy nem kell elfojtanom a gondolataimat!
Mialatt Seva-m (mosogatás) végzem, találkozok Amma egy másik csodájával. A csapból folyó víz barnás. Mindenhol találkozhatunk figyelmeztető táblákkal melyek a víz nem ihatóságára hívjak fel figyelmünket. Mi itt a Nyugati Kantinban (ó igen a külföldi érzékeny gyomornak érzékeny "higiénikus"nyugati kantin jár) az edényeket ebben a vízben mosogatjuk el ugyan eme vízzel felhígított mosogató szerrel.
A csoda melyről beszélek nevezetesen az, hogy senki nem beteg.
Jim barátom (egy kanadai szakács) megosztotta titkát velem miszerint a rozsdamentes acélon nem nőnek baktériumok. Evvel a tudományos felfedezéssel takarózván boldogan fogyasztom ételem italom a rozsdamentes acél tálakból és bögrékből melyeket naponta több ezer ember használ. Melyeket ivásra nem alkalmas vízben lögybölünk el mosogatószer nélkül ( a mosogatószer kizárólag a nyugati kantin főző ketyeréit és az ashram lakó fehérnépnek személyes edényeit illeti meg.) A csoda melyről beszélek az, hogy egyetlenegy emberrel nem találkoztam a 2000ből kinek herpesze vagy hasmenése lenne annak ellenére, hogy bár a baktérium nem nő a rozsdamentes acélon, a vízben mellyel a rozsdamentes acélt ellögyböljük, nem kis számmal van jelen.
Nem tudok szemet hunyni, a felett hogy az ashram lakók bunkók. Ezt nagyfokú boldogtalanságuknak tudom be és tiszta szívből sajnálom őket, bár tényleg gőzöm nincs, hogy miért nem mennek haza, ha nem boldogabbak itt, mint egy fejlődő országban. Ott ugyanúgy tudnák segíteni a szegényeket. ( valószínűleg én ehhez buta vagyok. Nem értem.) Csodálattal adózom Ammanak azért amit tesz, és inspiráló is, de én nem lennék képes feláldozni mindent az életemben és mosogatni még egy szebb jobb jövő érdekében sem. Sajnálom Ammát azért hogy ilyen besavanyodott emberek veszik körül, s egyszerre megvilágosodik számomra Ammának vonzereje melyet egyben a legnagyobb csodájának is tartok. Önzetlenül szeretni mindenkit diszkrimináció nélkül, hibáinak ellenére, önzetlen anyai szeretettel.
No, már megint felszínre jön a spiritusz, így témát váltva had meséljem el hogy mit mondott az asztrológus.
Moana-tol ( szobatársnőmtől) megtudtam milyen pontos, akkurans tudomány ( már ha van ilyen , bár én egy egyetemi tanár véleményét nem kérdőjelezem meg) az asztrológia, s az asztrális kártyám sok mindenre választ adhat a jövőmet illetően, ha tudom, hogy pontosan mikor születtem. Márpedig , én tudom, hogy valamikor sok-sok éve este 11:45 kor láttam meg a neonvilágot az Ajkai kórházban , így kérek egy időpontot az asztrológustól.
Mohan homlokát ráncolva nézi a papírt, melyet számítógépe kiadott s kijelenti, a szépségiparban fogok dolgozni és hamarosan gyerekeim lesznek. Felirt 7 Pujat( áldozatot) különböző isteneknek és bolygóknak, bár azt nem igazán értem, hogy némi füstölő szantálfa tikká és virág áldozattal spékelt imádkozás miként változtatja meg a Szaturnusz vagy a folyton keringő Rahu állását ( mely állítólag az oka annak, hogy nem tudok egy helyen sokáig huzamosan letelepedni) melyek jövőmre hatással vannak.
Mohan komoly arckifejezését látván inkább meg sem említem kétségeim, hisz nem vagyok, benne biztos értékelné- e ezen érdeklődésem. Így szorosra zárom a szám, nehogy véletlenül kicsússzon rajta valami ide nem illő, míg hallgatom, hogyan mészárolja, leszabdalja darabokra jövőm Mohan az orrom előtt ...
A lelkem balzsamozásáért- mintegy receptként -felír néhány önzetlen önkéntes házi feladatot, melyet évente egyszer végre kell hajtanom. ezen a feladatok közt tálalhatóak olyanok is, mint etetni a majmokat
( érdekes a sors iróniája) etetni a koldusokat ( nem egy egyszerű dolog Indiában. Eddig akárhányszor próbáltam kaját adni eddig még mindenki hozzám vágta.) asztmásoknak gyógyszert adni, , de a mindenkori favorit az a szüzeknek édességet ajándékozni. Mohanra irritálólag hat amint megkérdezem; a gyereklány szűz? Ő rosszallóan közli, velem Indiában mindenki szűzen megy férjhez, minden hajadon szűz...Nyilvánvalóan avval a hátsó szándékkal, hogy éreztesse velem minden külföldit könnyű prédának tart, de én ezt nem szívom mellre.
Mohan ezek után órájára néz és megkérdezi, van e kérdésem, s őszintén nem érdekel, hogy mennyire csalódottan néz, amikor közlöm, naná hogy van! Megkérdezem mi a helyzet a könyvírással, fotózással és egy titokban tervezgetett jótékonysági alapítvány megvalósításával kapcsolatban. Ezek nincsenek a jövőmben?
Az asztrológus az öt láthatólag irritáló kérdések hallatán homlokát ráncolva visszaréved a papírlapba, s úgy tesz, mintha elmerülne annak tanulmányozásában..
Pár perces csend után jön az ítélet, miszerint a könyvem csak akkor lesz sikeres, ha az házassági tanácsadó jellegű , és ha nem próbálom másra erőltetni a véleményem. Nem vagyok, benne biztos tudja e a férfi, hogy egy mondaton belül saját magának ellent mondott, de hát ez itt India az ellentmondások hazája.
Búcsúzóul gyorsan felír még 3 Pujat és 5 jótettet, de ennek ellenére nem érzem ki szavaiból a pozitívumot, s amikor azt tanácsolja, változtassam meg aláírásom , Úgy döntök elég volt a csillagjóslásból.
Ezek szerint ezután is azt teszem, amit eddig, saját magam kezébe veszem jövőm irányítását, ( az egyetlen dolog, amihez igazándiból értek, és amiben igazán jó vagyok : )))
Miután 10 napot eltöltöttem kántálások meditálások közepette az ashramban kisütött a nap, s ügy gondoltam itt az ideje, hogy ismételtem útra keljek. Bepakoltam hátizsákom, mely most mar jóval könnyebb (köszönhetem ezt annak ki lelopkodta száradó ruháim az ashram ruhaszárító teraszáról)és ügy érzem, készen állok rá, hogy felderítsem mi az amit Kerala Karnataka és Goa tartogat számomra.
Viszont jövök vissza 3 hét múlva, mert mindenáron meg szeretném ismerni ezt a különleges asszonyt és ügy gondolom, tanulhatok tőle illetve a példájából.



Additional photos below
Photos: 114, Displayed: 43


Advertisement



Tot: 3.794s; Tpl: 0.081s; cc: 28; qc: 142; dbt: 0.1005s; 3; m:saturn w:www (104.131.125.221); sld: 4; ; mem: 1.8mb