Trip to Arba Minch - Day 3

---

Ready for the adventures we woke up and had breakfast at Tourist Restaurant, where we met our collegue, Sarah. She is from Arba Minch, so knew everything and everyone, thus we let her organize a boat trip to Lake Chamo.
We had to drive 20minutes on road and 15 off road through a cotton field -that I haven't seen before so I was really surprised to find it here- to get to the "port", where some 3 motorboats were lying, there was one guy sleeping in a tent, others were cutting the trees with matchetes -at first I was not convinced about our safety, but at the end we ended up playing and posing with the weapons 😊
And than the boat trip...OMG...so peaceful and relaxing rolling on this giant lake while the sun strokes our faces...everybody was just silently smiling on board...and than suddenly our captain started to shout: crocodile, crocodile!! I only saw some pelicans, but we went closer and really!!! Only one, then 2, 3, 4, but it was hard to differentiate them from tree branches -but maybe it's better not to know how many they were...We were sitting there gaping, absolutely amazed and excited, dead quiet -to not to disturb them, and to not to risk our lives neither by frightening them- only our eyes were sparkling. These giant animals can grow up to 5-7 meters and can jump over half their body length, and can have 2 tonnes per square cm force in their jaws.
Our captain was concerned that they already had breakfast, so he navigated the boat closer and closer to one croc that was sunbathing in the shallow water...we were only 1 meter far from the croc when we spotted out an other one, on the other side of our bark!! I was freaking out, Wondy turned round to not to see the bastards, we were totally shaky, whispering and bagging to turn back, and than, all of a sudden, Susi's mobile started to ring!! aaaaaa....I was sure that we are going to die there. I was calculating my chances, maybe if I jump on the canvas awning, or maybe the croc starts with the others, but I saw them in Costa Rica, if they smell blood, all the buddies come over to have a piece.
It was really a miracle that we survived...we were just looking at each other, shaking our heads and did not believe what has just happened. Then our captain shouted again: hippo, hippo!! There were two young hippos eating grass under the water and coming to the surface to breath. They were very cute, though it worth mentioning that they are as dangerous as crocks, what's more, most of the fishermen are eaten by these happy hippos here.
After the boat trip we continued our journey by car to the Nechisar National Park, a mountainous forest which is home of 91 mammal, 320 bird species. We were to cross a smaller stream to get to one of the 40 springs to have a swim, when Sarah's sharp scream broke the silence, she didn't notice that a baboon was sitting on a rock next to her 😊
I hardly could digest the dense of beauty, adventures, amazing nature that we explored on the 3rd day.
At dinner we shared the trip with the local collegues - who commented, that yeah, crockodiles are dangerous, two tourist were eaten lately...pfff...good to know 😊

Készen az előttünk álló kalandos hétvégre felkeltünk és megreggeliztünk a szokásos Tourist Hotel Éttermében az egyik munkatársunkkal, Sarahval. Arba Minchi lévén mindenkit és mindent ismer, úgyhogy teljes mértékben ráhagyatkoztunk a Lake Chamón való hajókázás megszervezését illetően.
20 perc aszfalt után, 15 perc földút következett egy gyapotmezőn keresztül -amit még sosem láttam, úgyhogy teljesen meglepett, hogy Etiópiában találkozom vele először-, mire megérkeztünk a "kikötőbe', ahol 3 hajó ringatózott a mocsárban, egy fickó aludt a sátorban, a többiek pedig az eléggé nagyméretű matchetejükkel farigcsáltak fadarabokat -aminek láttán nem voltam teljesen meggyőződve a biztonságunkról, de persze pár perc után már mindenki pózolt és játszadozott a késekkel 😊
Majd következett a hajókázás...micsoda leírhatatlan béke és nyugalom lebegni a vízen és élvezni ahogy a nap simogatja az arcunkat...mindenki csak mosolygott csendben...aztán hirtelen felkiáltott a kapitányunk: krokodil, krokodil!! Először csak a pelikánokat láttam, aztán ahogy egyre közelebb értünk, valóban!! Először csak egy, majd kettő, három, négy állatot szúrtunk ki, de nehéz volt megkülönböztetni őket a vízen úszó fadaraboktól -bár azt hiszem talán jobb is, hogy nem tudtuk, pontosan hányan vannak...Feszültség és csodálat a tetőpontján, mindenki tátott szájjal, de síri csöndben -egyrészt, hogy ne zavarjuk őket, másrészt a saját biztonságunk érdekében, hogy nehogy megijesszük őket-, csak a szemünk ragyogott az izgalomtól. Ezek a hatalmas élőlények akár 5-7 méterre is meg tudnak nőni, a testhosszuk felénél nagyobb távolságra tudnak ugrani, és az állkapcsukkal több, mint 2 tonna erőt tudnak kifejteni egy négyzetcentiméteren.
A kapitányunk, annak teljes meggyőződésében, hogy a krokodilok már bereggeliztek egyre közelebb és közelebb navigálta a ladikunkat a sekély vízben napozó állathoz...már egy méterre sem voltunk tőle, mire észrevettük, hogy a hajó másik oldalán is feltűnt egy példány!! Részemről teljesen bepánikoltam, Wondy megfordult, hogy ne is lássa, mi történik, mindenki remegett, suttogva könyörögtünk a srácnak, hogy forduljunk vissza, mire egyszerre csak elkezdett Susi mobilja csörögni...ááááááááá....kábé biztos voltam benne, hogy mi itt most meghalunk. Átfutott az agyamon, hogy mennyi az esély a túlélésre, hogy a tető ponyvájára ugorva talán, vagy hogy a többiekkel kezdi, de Costa Ricán már láttam őket, ha megérzik a vér szagát, akkor az összes odaúszik pár jó falat reményében.
Tényleg egy valóságos csoda volt, hogy megúsztuk... csak néztünk egymásra, ráztuk a fejünket és képtelenek voltunk felfogni, hogy mi is történt. De hirtelen megint felkiáltott a vezetőnk: hippo, hippo!!
Két fiatal víziló legelészett füvet a tó fenekéről és néha fel-fel bukkantak levegőért. Nagyon cukik voltak, de persze hozzá kell tenni, hogy a hippo van annyira veszélyes, mint a krokodil, sőt, az itteni halászok nagy részével ez a lomha vízi szörny végez.
A hajókázás után autóval folytattuk utunkat a Nechisar Nemzeti Parkba, egy mesés dimbes-dombos erdőbe, ami 91 féle emlősnek és 320 féle madárnak ad otthont. Épp egy patakot akartunk átszelni, hogy a 40 forrás egyikében megmártózzunk, mire Sarah hangos sikítására lettünk figyelmesek, nem vette észre, hogy mellette egy baboon (pávián) üldögélt egy sziklán 😊
A harmadik nap történését, ezt a tömör szépségét a természetnek, a rengeteg élményt még estére is csak nehezen fogtam fel. A többi kollégának tartottunk élménybeszámolót, amire csak annyit mondtak, hogy hát igen, a krokodilok nagyon veszélyesek, nem is olyan rég felfaltak két túristát...hahhh...jó tudni 😊

---

Photos

treehuggers
Zsuzsi, Sami, Wondy, Miki, Tatek, Tesfahun

Comments

[Fannika]

Zsuzsikam, a dude aki a csonakot vezette csak bloffolt, vagy tudta, mi a palya???? ijeszto..... szepek a kepek, jok a sztorik :)))