Advertisement
Published: December 13th 2010
Edit Blog Post
Lake Langano is amazing day e e e night. After breakfast we went back to the beach, which was not more than 15 meters 😊
The water is swimmable even though it looks pretty muddy and bloody, but when you start 'here comes the shark', 'let's teach Miki swim', or 'do the fears' kind of fun, you totally forget about it.
I can not describe how beautiful day we had there. I will just write some words that tries to give the impression: 40 degrees, beer, blanket, Susi, juicy fresh sweet sweet mango, sandcastle, Miki, neighbours, chill, heat, sand, Sam, pelicans, nap, Wondy, waves, peace. Packing, leaving, sunburn, strada, sunset, Addis, Kera.
It was very sad to get back home, felt like a teenager who fells in love at the school camp and never wants the moment to go. Being silent the way back, felt my skin burning (this time it wasn't because of love, but because of stupidly not using enough sunscreen), digesting the adventures and every
tinish little things that happened.
I will never forget these days. Really, one of my best vacations ever. These guys are so sweet and funny, respect for all of them. Miki, for
his laugh for 3 hours and his beautiful teenager heart. Wondy, for his matured mind and huuuge heart, Sam, for his driving skills, patience and deep belief, Susi, for being Susi.
Lake Langano éjjel-nappal csodálatos. Reggeli után visszamásztunk a strandra, ami nem volt messzebb, mint 15 méter 😊
A tóban lehet fürdeni, habár eléggé koszos, sáros, véres színe van, de amint elkezdtük a 'vigyázz, jön a cápa', 'tanítsuk meg Mikit úszni' és 'pózoljunk minél butábban' hülyeségeinket, teljes mértékben megfeledkeztünk a víz kinézetéről. Nem lehet leírni, hogy mennyire gyönyörű napot töltöttünk ott el. Néhány szó remélem vissza tudja adni: 40 fok, sör, lepedő, Susi, lédús friss nagyon nagyon édes mangó, homokvár, Miki, szomszédok, nyugalom, hőség, homok, Sam, pelikánok, délutáni alvás, Wondy, hullámok, béke. Pakolás, indulás, leégett arc, nyak, has, lábak, minden, út haza, naplemente, Addis, Kera.
Szomorú érzés volt az út visszafelé, úgy éreztem magam, mint egy tini aki szerelmes lett az iskolai táborban és nem akar hazamenni. Csöndben ülni a kocsiban, égő arccal (ami jelen esetben nem az érzelmi túlfűtöttségtől, hanem a túlságosan visszafogott mennyiségű naptejtől volt), emésztve az elmúlt eseményeket, a legapróbb pillanatokat.
Az egyik legjobb vakációm volt, sosem fogom elfelejteni a Lake Langanói utazásunkat. Ezek a srácok annyira édesek és viccesek, mindegyikőjüket a szívembe zártam. Mikit a 3órás nevetőgörcséért és az elképesztően tiszta gyermeki szívéért, Wondyt az érett gondolkodásáért és nagy szívéért, Samit, hogy iszonyat jól vezet és türelmes és mélyen hívő, Susit pedig azért, mert ő Susi.
Advertisement
Tot: 0.124s; Tpl: 0.013s; cc: 12; qc: 52; dbt: 0.0716s; 1; m:domysql w:travelblog (10.17.0.13); sld: 1;
; mem: 1.2mb
Panni
non-member comment
Zsuzsi, komolyan meghatódtam ezen a bejegyzésen!!!