A nyugati parton - I. resz

---

Kisse lassan megy ez a blogiras...de csak elkeszultem ezzel is. Iden sikerult eljutnom valahova, ahova egy ideje mar szerettem volna: julius kozepen egy kedves angol baratommal, Markkal elrepultunk Eszaknyugat-Amerikaba 😊

Eredetileg Vancouver volt a celpont Kanadaban, azonban a London-Vancouver kozvetlen jarat kisse draga volt, igy vegul Seattle-be repultunk, ami nincsen tul messze Vancouvertol, es azert ott is van sok latnivalo, sot! Ezuttal a British Airways Boeing 747-400-as gepevel repultunk, ismet atelve ahogy tobb mint 400 tonna a levegobe emelkedik. A nagyjabol 10 oras ut eleg jol telt, reszben mivel nem eloreprogramozott volt a fedelzeti szorakoztatorendszer, hanem menubol lehetett valasztani, tetszes szerint leallitani es ujrainditani a programokat. Igaz, volt egy kis ido, amikor allt a rendszer, de azert igy is sikerult par programot megnezni, par zenet meghallgatni. A kaja eleg jo volt: volt egy kis snack es innivalo, majd fofogaskent kis salataval, kenyerrel es desszerttel tamogatva csirket valasztottam, melyen paradicsomos-gombas szosz volt es krumplipure. Jol ment hozza egy kis olasz bor. A repulout vegen volt meg egy konnyu fogas, es mar ott is voltunk.

Delutan indultunk, delutan erkeztunk a 8 oras idoeltolodas miatt, ragyogo napsutes fogadott. Persze csak miutan atkeveredtunk a hatarallomason, bar baratomnak eleg gyorsan ment, mivel angol-amerikai kettos allampolgar, en meg persze a szokasos sorban alltam. De 20 perc varakozas es par kerdes utan mar mentunk is az autokolcsonzo fele a transzferbusszal. Ismet nem en vezettem (mindenki oromere), es rovidesen beertunk Seattlebe. Mar messzirol latszottak a felhokarcolok, modern varos kepet mutatva. Az utcarendszer hasonlo New York-hoz, mivel a sugarutak itt is szamozva vannak, igy konnyu tajekozodni, bar a vizszintes utcaknak nevuk van (a New York-i szamokkal ellentetben), de szerencsere volt utikonyvunk terkeppel. Az elso ejszakai szallasunk nem volt tul szinvonalas, de megtette: egy kis motelszoba a belvarosban, sajat parkoloval. A kozelben volt egy olasz etterem, ahol finom tenger gyumolcseis tesztakat fogyasztottunk (mivel az ocean kozelsege miatt jofajta tengeri etkeket lehet kapni), majd egy kis fagyit: egy kivulrol csoki, belulrol vanilia csokifagyigolyo kakaoporba forgatva, valamint egy citromfagyigomboc limoncelloval a kozepen kerult az asztalra. Igen kellemes, nem is tul nehez vacsora volt, ami utan jo volt vegre aludni (brit ido szerint hajnal 4 korul).

Masnap, nem tul korai ebredes utan elsetaltunk par utcanyira, es szerencsere volt hely a C J's Eatery nevu etteremben, ahol egy ajanlo szerint az egyik legjobb reggelit lehet kapni Seattleben. Meg kell hagyni, nagyon finom volt (es laktatos): omlett sonkaval, gombaval es zoldhagymaval, egy kis sult krumpli (karikara, zsirban sutve) es afonyas palacsinta juharsziruppal. Es persze egy jo kave es narancsle. A kellemes kesoi reggelit kovetoen visszasetaltunk az autohoz a hotelbe, majd elindultunk Vancouverbe. Nagyjabol 4 oras volt az ut, gyonyoru tajakon haladtunk at sok fenyo- es mas erdovel az ut mellett. Szerencsere a hataron eleg gyorsan atertunk (15 perc volt talan), majd hamar odaertunk Vancouver hatarara, ahol sajnos vagy fel orat kellett varakoznunk utepites es nagy forgalom miatt. De aztan atjutottunk azon a szakaszon, es egyre kozelebb kerultek a felhokarcolok es hidak, szep latvany volt. Eszak-deli iranyban jo nagy Vancouver, igy volt vagy ujabb fel ora, mire elertunk a belvaros nyugati vegebe, a West End-re, ahol is, az English Bay-nel volt a hotel, amiben megszalltunk. Nem tudtuk elore, de a szoba szerencsere az utcara nezett, es igy eleg jol ralattunk az obolre is.

Mivel kozben eltelt az ido, egy malaj ettermet valasztottunk, ahol eloszor kivulrol szogletesre faragott kokuszdioban kokusztejet hoztak, mellette kis poharban rumot, amibol remek koktelt lehetett keverni, sot, kanallal a kokuszt is ki lehetett enni a hejabol, ami igy desszertnek is jo volt 😊 Eloetelnek grillezett tintahalkarikakat ettunk, foetelnek pedig egy marhahusbol keszult fogast es egy nagy szelet halat kellemes szoszban keszitve, koretkent pedig ananaszos rizst, ami egy fel ananaszban erkezett, es a rizs es ananasz mellett egy kis csirke is volt benne, igy ismet nem maradtunk ehen 😊 Vacsora utan lesetaltunk az obolhoz, es miutan kiprobaltuk a viz homersekletet (csak labujjal), eleg valoszinunek tunt, hogy azert English Bay a neve, mert a vizhomerseklet elegge hasonlit az angolhoz.

Masnap folytattuk a nem koran kelest, es igy keso delelott egy torok reggeli/ebeddel inditottuk a napot: kebab zoldsegekkel es houmousszal. Laktatos napkezdet volt, eleg is volt estig. Ezen a napon a Stanley Parkba gondoltunk ellatogatni, ami Eszak-Amerika legnagyobb, lakott teruleten beluli parkja. Kb 10 percnyi autoutat kovetoen leraktuk a kocsit a park egyik parkolojaban, es nekivagtunk nyugatrol kelet fele. Egyebkent sem volt zajos, de ahogy egyre beljebb haladtunk a parkba, egyre csendesebb lett, mivel az apro kavicsokkal boritott osvenyek ket oldalan mersekeltovi esoerdo terult el: kisebb es magasabb fenyokkel, pafranyokkal, a foldon pedig sok lehullott tulevellel. A fenyoillat fantasztikus volt - ezert is akartam ideutazni (tobbek kozott) 😊 Ahogy haladtunk a park kozepe fele, az egyik utelagazasnal mosomedveket lattunk, ahogy eppen ovatosan kijottek egy bokros reszbol, majd leosontak a patak partjara inni, nehanyan meg folmasztak egy fara 😊 Kicsit arrebb kisebb madarak ultek egy fan, odebb meg egy gem allt a vizben. Tovabbhaladva par hattyu es sok kacsa foglalta el az immar egy toba omlo patak partjat. A to partjan haladva elertunk egy, a park elovilagat bemutato kis kiallitast, mellyel szemben, a to kozepen egy nagy szokokut mukodott eppen. Neha elment a nap, szurkebb lett a vilag, de kicsit kesobb visszatert, es igy napsutesben ertunk oda egy nagy rozsakerthez, melyben ugyan mas viragok es novenyek is helyet kaptak, de a rozsak dominaltak. A sok szin nagyon jol mutatott a napfenyben.

Kicsit arrebb egy indian rezervatumhoz ertunk oda, mivel ezen a teruleten is indianok eltek korabban (a helyiek First Nation-nek nevezik oket). Nehany totemoszlop es egy kis medence mellett sok ajandekbolt volt itt, kicsit arrebb pedig egy kisvasut az erdoben kanyargo palyaval. Innen eszaknyugat fele haladtunk tovabb, a Beaver Lake (Hod-to) fele. A to eleg nagy kiterjedesu, de a part fele eso nagy reszet vizinovenyek boritjak, igy a vizfelulet sok helyen alig latszott - a szines tavirozsak es a zold levelek folott cikazo piros es kek szitakotok viszont kellemes hangulatot teremtettek. A tavat megkerulve delnyugat fele, a parkolo iranyaba indultunk, ismet melyen belelegezve a fenyoillatot.

Innen atautoztunk a felsziget eszakkeleti sarkaba, ahol jo par totemoszlopbol allo emlekpark talalhato, es szepen latszanak a varos magas epuletei keletre, az obol tuloldalan. Kis setat kovetoen tovabbautoztunk eszaknyugat fele, ismet leparkoltunk, es rovid seta utan elertuk a sziget eszaki veget, ahol jo kilatas nyilt a Lions Gate hidra, ami egy nagy fuggohid, es a felszigetet koti ossze Vancouver eszaki reszevel, ami az obol masik oldalan terul el. A hid bejaratanal ket oroszlan orkodik, innen a neve. Itt viszonylag magasan voltunk, igy ahogy gyalog nekivagtunk a nyugati part menti setanknak, eloszor lejtmenet volt, de ez hamar megvaltozott, es ismet emelkedo majd lejtok kovetkeztek. Itt is a buja esoerdo fedte az osveny ket oldalat, jobbrol meredek hegyoldallal es az obollel, melyen epp egy oceanjaro igyekezett nyugat fele. Lehet, Hawaiira tartott. Remek volt a napsutes, nagyon kellemes volt itt maszkalni. Itt-ott villamok altal kettehasitott fak szegelyeztek az utat.

Egy kellemes setat kovetoen visszasetaltunk az autohoz, majd a hotelt erintve ismet a park delnyugati reszere mentunk, ott volt ugyanis egy strand, ami bar nyitott volt, a vize megis 27 fokos volt, nem 12, mint a tengere, igy jolesett egy kis csobbanas. Egy kis furdozest kovetoen ismet visszatertunk a hotelbe, majd nekivagtunk ettermet keresni a vacsorahoz. Vegul egy francia-kinai fuzios etterem mellett dontottunk, es egesz kellemes volt fonduvel es szojaban pacolt marhaval es persze fokhagymaval - ez is volt az etterem neve: Wild Garlic. Par napig volt meg nyitva, utana tulajdonosvaltas miatt bezart. Kellemes hely volt, a tulajdonosno nagyon vidaman hozta ki a fogasokat 😊 Egyebkent a Csendes-ocean partjan nem ritka a fuzios konyha, kulonfele nemzetek izeit kombinalva, neha meglepo eredmennyel.

Masnap, csutortokon ismet szep nap virradt, igy egy ujabb kesoi napkezdet utan egy peksutemenyes reggelivel kezdtunk, majd autoval elmentunk Vancouvertol eszak-eszakkeletre, a Buntzen-tohoz, korabbi neven Lake Beautiful-hoz. Bar lattunk kepet rola elozetesen, ami alatamasztotta a nevet, eloben meg sokkal szebb volt. A parkolotol kb 5 percet kellett setalni a partig, ahol az apro kavicsos-homokos parton padok es faronkok voltak elhelyezve, hogy legyen mire leulni, azon tul pedig ragyogo kek to erdos-hegyes videkkel ovezve.

Remek ido volt, el is indultunk egy kb. 8 km-es gyalogturara a to korul. Rogton az ut elejen egy erdekes dolgot lattunk: a topart egy kisebb resze keritessel el volt valasztva, es a jelzesek szerint ez a kutyas latogatoknak volt fenntartva, hogy mig a latogatok es kutyaik elvezik a termeszetet, a kutyak ne zavarjak a tobbi latogatot. Jo otlet! Az osveny a to korul nem volt tul meredek, de azert volt benne par emelkedo meg lejtos resz, kis kiszaradt es gyengen csorgedezo vizmosasokkal, melyek folott hidakon lehetett atmenni. Itt is a fenyo es pafrany dominaltak, nagyon kellemes volt a levego. 1-2 ora mulva atertunk a to tulso vegere, ahol egy masik furdozohely volt, bar itt kevesebben voltak, mivel ez nem a foutvonal mellett van, es ide csak gyalog lehet eljutni. Talalkoztunk egy kozeli lakossal, aki a kutyajaval jott a tohoz, bedobta a teniszlabdat a vizbe, a kutya meg nagy csobbanassal beugrott. Beszelgettunk kicsit az illetovel, elveztuk a napfenyt (egy kis szint is sikerult szerezni), majd egy kis szendvics es gyumolcs elfogyasztasa utan tovabbmentunk az osvenyen, most a to masik oldalan, visszafele haladva. Eloszor egy fuggohidon kellett atmenni nem messze onnan, ahol a foljebb levo viztarozobol ebbe a toba jott a viz a korabbi evekben, amikor meg elektromos aramot termeltek itt - hat eleg ingatag volt, nem meglepo modon. Itt is volt sok emelkedo meg lejtos resz, kicsivel tobb nyitott, fatlan terulettel, tovabbra is remek napfennyel es kilatassal, fenyoillattal es csenddel. Ujabb 1-2 ora utan visszaertunk a parkoloba, es bar ekkor mar fel 5 korul lehetett, azert megmartoztunk a vizben. A felszinen eleg huvos volt a viz, masfel meterrel lejjebb meg, ahol a labam volt, meg huvosebb, szinte hideg. De egy kis mozgassal javult a helyzet, elveztem a vizet meg a tajat.

Kis furdozes utan visszaautoztunk a hotelhez, majd a kozeli szorakozonegyedbe mentunk, ami a Davie Street kornyeken helyezkedik el. Itt talaltunk egy nagyon jo steak-hazat (Moxie's Grill & Bar), ahol felaru koktelok mellett remek, veres steaket is sikerult kapni parolt brokkolival, egy kis krumplipurevel, garnelakkal nyarson es egy szelet sult sajttal. Nagyon remek vacsora volt 😊 Orultem, hogy keresemnek megfeleloen veresen hoztak a steak-emet, mert peldaul Las Vegasban ez nem volt lehetseges: egeszsegugyi eloirasokra hivatkozva legalabb medium modon keszitettek csak el.

Penteken sajnos esett az eso (ahogy varhato is volt), igy erre a napra varosnezest terveztunk. Reggel gyorsan beugrottam egy borbelyhoz a hoteltol nem messze, mert Londonban nem volt ra idom, es megtudtam, hogy a fodraszno Iranbol van. Az altalanos beszelgetes mellett (utazas, olimpia) szoba kerult, milyen a nok elete Iranban, es par peldaval szemleltette, a nok mennyivel korlatozottabban elnek ott: szigoru oltozkodesi eloirasok, igy peldaul ha egy no nem visel zoknit, bortonbe is zarhatjak erte vagy az altalanos ellenkezes a noi autovezetokkel szemben meg sok mas korlatozas, amirol nem beszeltunk. Teljesen ertheto, ha Kanadaba koltozott.

Egy ujabb kesei reggelit kovetoen trolira ultunk, es bementunk a varoskozpontba, ahol egy nagy sugarut mellett bementunk egy kis templomba, ami ugyan szekesegyhaz, de eleg kicsi, es tornya sincsen (nyilvan nem ez teszi szekesegyhazza). Belulrol viszont nagyon erdekes a favaz, ami tartja a mennyezetet, nem lattam meg ilyet. Innen az HSBC epuletebe mentunk, ahol a Pendulum Gallery talalhato. A pendulum magyarul inga, es a bejarat mellett ott is log egy nagy inga, melynek alja kb 3-4 meterre van a padlotol, es ala is lehet allni. Fura latvany volt, ahogy lengett a fejunk folott 😊 A galeria nem volt nagy, csak nehany festmeny volt a naprendszerrol, de az eso elol jo menedek volt. Kozben kicsit jobb lett az ido, atmentunk az ut tuloldalara, a muveszeti muzeumba, de miutan lattuk, hogy 20 dollar korul van a belepo, ami kisse meredek volt, inkabb egy kis sutemeny es kave mellett dontottunk. Innen elsetaltunk/gyorsvasutaztunk a Canada Point-hoz, ami kisse eszakra, az obol partjan van, es leginkabb gyorsettermek meg uzletek talalhatoak benne. Elvileg kiallitasok is vannak olykor, de most nem volt semmi erdekes.

Az epulet azert jol nezett ki meg a kozeli vasutallomas is, ahonnan, ismet a gyorsvasutat hasznalva delre majd keletre mentunk, a Chinatown-ba, ahol a varoskapu mellett a vilag legvekonyabb uzleti epulete talalhato, a Sam Kee Building, mely 1.5 meter szeles. Ehhez kozel van egy nagy bevasarlokozpont, ahol a sok uzlet mellett kis mutermek es egy kinai mutargykereskedes is talalhato. Ez utobbiban volt par szep dolog meg kisebb erteku masolatok es egy gyanakvo tulajdonos, aki, miutan megtudta, hogy csak nezelodunk, eleg baratsagtalan arcot vagott, majd joparszor hirtelen felbukkant a kulonbozo kisebb termekben, ahol nezelodtunk eppen, hogy biztos legyen benne, nem torunk ossze vagy nem lopunk el semmit. Ez utobbi egyebkent nem lett volna egyszeru, mert a legtobb dolog legalabb szek-meretu volt.

Kisse tovabbhaladva, immar szakado esoben odaertunk a Sun Yat-Sen kinai kerthez, melyet feher kofal vesz korul, belul pedig a ter kisebb szobakra/kertekre van osztva, kozottuk kerek es szogletes, gazdag mintazatu ablakokkal. A szobak fedettek voltak, faval burkolva es butorozva, konyvekkel es mutargyakkal diszitve, mig a kertek nyitott tetejuek, a fal menten pedig tobb helyen kis tetovel fedett folyoso futott. Voltak bambuszok es mas szep zold novenyek, bonsai-jellegu fak es sziklakertek, a kert kozepen pedig egy to nagy aranyhalakkal, egyik vegeben egy kisebb, fedett terasszal. Nagyon nyugodt volt a legkor es tiszta a levego, jo volt setalni a kertben.

Elvileg lett volna kesobb egy kinai vasar sokfele portekaval es ennivaloval, de mivel csak kesobb volt, es az ido nem volt a legjobb, inkabb beultunk egy kavehazba, majd lassan visszatertunk a hotelbe. Kozben elallt az eso. Kicsit kesobb ismet a Davie Street-re mentunk, ezuttal egy japan bufet neztunk ki, ahol talan 17 dollarert korlatlan mennyisegu etelt lehetett fogyasztani. Ahogy korabban mar talan mondtam, az ilyen helyek altalaban az innivalobol szedik meg magukat, mert az nincs benne a szabott arban, relative nem olcsoak, es foleg a sosabb fogasok melle jolesik valami. Bar a marha teriyaki nem volt annyira finom, mint az amszterdami japan bufeben, a tobbi etel igen jo volt es laktatos is. Az egyik itteni tv-n lattuk a hireket, hogy elozo ejjel, a Batman-film bemutatojan egy amokfuto tobb embert lelott a USA-ban. A tv hangja le volt veve, igy sok reszletet nem tudtunk meg, de igy is eleg megdobbento volt. Az elkovetkezo napokban, foleg, amikor ismet Seattleben voltunk, tobbszor elokerult ez a tema a tv-ben, egyre ujabb korulmenyekrol tudositva, igy peldaul hogy a lovoldozo az esemeny elott tan 1-2 honappal vagy hettel beiratkozott egy loveszpalyara, meg vasarolt kulonfele fegyvereket, es igy utolag mar ertheto volt, hogy miert, de akkor senkinek nem tunt fol. Amit en teljesen meg is ertek, mert miert kene ennek feltunnie egy olyan orszagban, ahol a fegyverviseles eleg szabad? Es az utobbi evekben nem ez volt az elso amokfutas... Nagyon szomoru. Mi inkabb a japan kajankkal torodtunk, elveztuk is, majd atmentunk 1-2 zenes szorakozohelyre, hajnaltajban haza is ertunk.

A hosszu ejszakanak megfeleloen az ebredes ismet nem volt korai. Bucsuzoul betertunk egy ajanlott helyre, a Raincity Grill Restaurant-ba, ami epp a hotellel szemben volt, es egy kellemes amerikai/kanadai reggelivel inditottuk a napot, melyben volt kolbasz meg tukortojas meg gomba meg bacon es krumpli. Nem eppen egeszseges, de finom volt 😊 Innen leautoztunk az allamhatarhoz, ahol most sajnos tobbet kellett varni, de kozben szep napos volt az ido. Az atkeles ismet siman ment, bar a hataror megkerdezte, hogy elozoleg voltam-e mar az USA-ban, de aztan megertette a helyzetet, nem kerdezoskodott tovabb. Mire leertunk Seattlebe, mar az esti csucsforgalom volt jellemzo, igy eleg lassan jutottunk el a varoskozpont kornyeken levo hotelhez. A szoba tagas es kenyelmes volt, bar az ablak az udvarra nezett, melynek masik oldalan egy korhaz talalhato, es igy be lehetett latni jo par korterembe - eleg furcsa volt. Az utcak itt eleg meredekek voltak (San Francisco-hoz hasonloan), igy ismet volt egy kis lejtmenet a vacsorahoz (majd kesobb hegymenet), ami ezuttal spanyol volt, egy tapas-bar jellegu etteremben. Ettunk szaftos marhahust, melyet tortillaba lehetett tolteni, egy paradicsomos-babos fogast meg valami csirkeetelt is - osszessegeben eleg jo volt.

---