Advertisement
Published: November 22nd 2012
Edit Blog Post
Az idei elvonulás kicsit rövidebb volt, mint a megszokott, csupán 8 napunk adódott a hosszúra nyúlt IMMT tábor miatt. Viszont az időt szuperhasznosan töltöttük, Laurinot felkaptuk Bécsben, szokásos kitörő örömmel érkezett, és mire Kisnyalkára érkeztünk, a kedves karma jógiknak köszönhetően minden a helyén volt - tisztaság, letakart tükrök, gong, kaja, előkészített gyönyörű meditációs terem... egy napunk volt akklimatizálni, megérkeztetni kedves tanítónkat (beugrott azonnal Tibor új tűzvédelmi okokból épült lótuszvirágos tavacskájába, és extatikusan jött ki belőle), este pedig elindult a tréning. 11-en voltunk, voltak újak, családtagok, húgok😊, a táborból ittmaradtak, visszajárók, újramegpróbálók, és Bo képében egy belga "utazó-meditáló-szakács"-unk, aki a napi főzés mellett órákat töltött a gyakorlással....tehát gourmé szakácsunk volt, aki vipassana módon készítette el az étkeinket...szuper! A terem idén 4.szer adott otthont vipassana elvonulásnak, ami valahogy évről évre segíti a meditatív atmoszféra egyre gyorsabb kialakulását. Ez érvényes majdnem minden spirituális célokra használt térre...egy idő múlva érzékelhető, hogy mit tesznek benne az emberek, milyen rezonanciával léteznek odabennt, és ez magával ragadja, segíti az odalátogatót az ilyesfajta elmélyülés gyorsabb kialakulásában. Elég is volt a 8 nap nekem idén, hasonló mélységű megtapasztalások, érzetek, megélések történtek velem, mint egy hosszabb elvonuláson, és úgy érzem, realizálódott egy igen fontos dolog bennem - rájöttem arra, hogy a
vipassana meditáció nem egy külön időben, reggel-este-elvonulásokon stb. gyakorolandó praxis, hanem valami, ami az életben alkalmazható és alkalmazandó. A tudatosság, a testi-tudati-érzelmi ingerek folyamatos, semleges megfigyelése nem csak a nyugodt gyakorlás alatt végezhető-végzendő, hanem az élet "mosógépében", a gyorsan érkező, folyamatos ingerek pergőtüzében is alkalmazható (több-kevesebb sikerrel). Azon kaptam magam az elvonulás utáni hónapban, hogy olyan intenzív, sok emberrel koordinációban végzett, folyamatos szervezést-kommunikációt igénylő helyzetekben, valamint erős érzelmi töltetű szituációkban is megmaradt némi tudatosság arrúl, hogy éppen milyen állapotban van a testem, az érzelmeim, milyen tartalmak vannak a tudatomban, és hogy milyen tudatállapotban vagyok (a tudatosság 4 alapja). Ezek a megfigyelések spontán, erőltetés nélkül "vetültek ki" a meditációs praxisból a hétköznapi életbe, és jó esetben sikerül őket megőrizni minnél több ideig... Természetesen nem egy éjjel nappali totális tudatos állapotról van szó, hanem jelekről, hogy stresszhelyzetben már nem azonnal dobom vissza a bökőt😊, sőt néha sikerül a pillanat legjavára cselekedni. Gyönyörűséges a változás!
Advertisement
Tot: 0.089s; Tpl: 0.011s; cc: 12; qc: 33; dbt: 0.0625s; 1; m:domysql w:travelblog (10.17.0.13); sld: 1;
; mem: 1.1mb