Salgó vára

---

Szajláról átlibbentünk Nógrádba. Salgóbánya kis falujából "tíz percnyi könnyű séta" helyett jól kimelegedve érkeztünk meg a kaptató magas csúcsára. Derék Petőfink itt is járt. Hol nem járt? - kérdem én. És még közben verset alkotott, hadakozott kivel-kivel. Rá emlékeztünk, s minden magyar ősre, elődre, alispánra, s izzadó jobbágyra.

De gyűltek a fellegek, így sokat nem időztünk. Lefelé már könnyebben vitt lábunk. Igazán tartalmas kirándulást tettünk.

Petőfi Sándor: Salgó (részlet)

Nógrád és Gömör közt hosszan nyúlik el
A Mátra egyik erdőséges ága,
Miként sörényes, elfáradt oroszlán,
Nézvén sötéten messze tájakig.
E hegytetői kősziklára ül
Borús napokban a pihenni vágyó
Terhes felhőknek vándor serege;
Ez a műhely, hol a komor kovács,
A dörgedelmes égiháború
Készítni szokta a villámokat,
Haragvó isten égő nyilait.
Itt állt Salgóvár, mint egy óriás,
Ki az egekre nyujtja vakmerő
Kezét, hogy onnan csillagot raboljon;
Itt állt Salgó... az éghez oly közel,

---