The Bar Awaits

---

Allow me to share with endless joy and four hours of experience to all of you, that since yesterday which was 3rd July - I work in the BAR!

Where should I begin... I've already mentioned the girl with swollen knee - she went home on the 2nd July and the bar has been empty since.

The other two waitresses were told to check on the bar from time to time if there's anyone wanting to have a drink but most of their attention focused on the restaurant - understandably.

As a result, the guests and the waitresses never crossed each other's way...

My she-boss had this delusional dream of me quickly doing some rooms in the morning, then go to the bar in the evening all smiling and happy. Two birds with one stone right? I ain't no stone, okay?!

I woke up yesterday morning, suspecting nothing and feeling a bit down as well: the general manager told me that he "has plans to put me in the bar" but he has to check it first with the Greek girl who's working in the pool bar and she's the supervisor of the F&B here. In my interpretation, that meant 1-2 weeks in Greek pace. You know, important things like this should be discussed after lunch or after siesta or after dinner. Or tomorrow.

However, yesterday around 1pm my lady-boss was shouting for me, telling me to leave everything where it is and go immediately to the supervisor girl - she will train me.

It was 1pm, extremely hot and I was standing in the sun and carrying stuff all morning - it did not make any sense to me why to go to her. I prayed to the Ancient Greek Gods to make my she-boss more understandable and clear - just this one time! And they listened to me.
She must have seen my impatient and confused face, so she explained everything in details right-away. In fluent Greek. I was standing there thinking, are they actually expecting me to understand their intentions and sentences better after 3 weeks if they speak faster and more lively? They shouldn't.

I was sent to this Greek girl and my tired mind started to figure out that I'm going to work in the bar from now on! Yaaay! My she-boss (the former one from cleaning) let me go, to be honest she kicked me there. She didn't even let me bring my cleaning bucket to it's place - I needed to go asap to this girl. I was given a leaflet - it was my official work description.

Andreanu (this is me: some people call me Andrea, some call me Adriana. This is a mix of these two)

09:00-12:30 kitchen help
12:30-13:00 WC
18:00-22:00 BAR
Days OFF from K.

So my free days should be requested from K., the supervisor girl I'm just meeting. First I wasn't so pleased that the actual bar work is going to be only 4 hours. Not fair...
Besides, I also need to help to screw up the food in the kitchen - otherwise why would the want me there? People who know me are aware that in the kitchen I cannot use anything apart from the microwave oven. If it's a new type, even worse - I would need to figure out how it works.
Anyways, I was worried that I'll be given a part time job in the kitchen like slicing things, boiling eggs, preparing things... things that might be closely related to the actual meal the guests will see and eat.





I shared my worries in civilized manner with the general manager: I am not fit for the kitchen work - only if it's sweeping the floor after cooking, I can't mess that up. He just needs to make sure that there's no window or mirror involved - that caused the problem and my mistake the last time...

He smiled and said no to worry: I'm going to do the washing up with the Slovak guy for 3,5 hours to help him as he works 12-13 hours recently.

He never mentioned the toilet/WC part of the job... like which toilets, where?

I imagined my conversation with British and American guests in the bar... I'm slicing and cutting the fruit, squeezing the lemons to their drinks, casually asking them how do they like the restrooms here? Are they nice and clean? Because five hours before it was me, making sure from fingers to elbow that the guests will enjoy a perfectly hygienic toilet - I hope you are happy with it!
They really going to appreciate my hard work. I'll think about including this in my CV though.

Learning the tricks of the bar was not easy for me. K. greeted me with a wide smile around 1pm and asked if I can make coffee? I looked around searching for a microwave oven - shoot. I shook my head and started to worry how am I going to be working without a micro?

She quickly explained the 3 types of coffee to me (why three? There's one of the Greek coffee, one container for making the espresso and cappuccino and another one for the nescafe and frappe).
She also mentioned that if I don't understand something, I can ask her and call her if needed help - but only when she's not with the guests. Basically, her job is to entertain and be around the guests so I noted down: I call her only if there's an emergency.

At the pool bar there's the entrance to the kitchen, so at that terrace guests can have their lunch enjoying the views. She quickly instructed me to fetch some utensils and the rest of the stuff to make the table ready for lunch. Explained me the procedures of waiting tables: first serve the ladies, serve from the right side, etc. I thought it's a nice way to learn via experiencing.

I needed to be there for two hours to help and I managed to get a family with three kids and friends. They ate really nice and tasty stuff - it was 7 of them at the table. They asked for ketchup for the fries. The ketchup here was in a box with handle you need to push - the same as you have for hand soaps nowadays.

Suddenly, the guest is apologizing for the accident that happened involving the ketchup. K. told me to go fix it. So I brought the yellow wipe-cloth with me, here they call it the Vitex. I smiled and told the guy not to worry, it's happens with everyone. Then I saw the scene of the accident.

It was horrible. I'm not exaggerating when that half a liter of ketchup was on the floor. To be honest, I didn't have a faintest idea how to clean it up and I really felt the urge to just leave it there... just leave it to Mother Nature to make it disappear, to leave it dissolve, sublimate or whatever it wishes to do on the floor... When I started to clean it up with the Vitex, I knew very well that I'm going to be told off...

Within a few minutes, K. was checking up on me and I heard her: "Nooo, Adriana, not with Vitex! Rubbish."
Meaning: "You idiot! Just bin that wipe..."

Her solution was to "sprinkle it away" - it did disappear and the guests enjoyed the cool water by their feet.

I really enjoyed being in the bar - the people are nice, patient and I think I'm going to love this role! Finally, I can communicate, talk with the guests.

The kind Romanian receptionist also made my day today: she advised me to gain some experience here and she has some contact details in Rome, so I might be able to work in restaurants there. I was thrilled by all this!

I was shown how to make cappuccino and espresso by the general manager and his 12-year-old son showed me how to make Greek coffee. It was horrible but if they want to drink this, I don't mind...

I made my very first Pina Colada and Sex on the Skala Beach cocktails yesterday (by myself with the help of my notes), the guests said they were good.

Even though I need to clean toilets and wash some dishes in the morning, I think I'm really going to enjoy this diversity.

I was a bit slow though, washing everything - the waitresses need to bring everything upstairs after they're clean, so they were waiting for me to speed up...

Today was my very first day where I was free from 1pm till 5.30pm - so I went down to the beach to discover some new parts of the shore. Who knows, the sea might seem different from there 😊

I found another one: no one was there to disturb my peace for which I was glad. No one was there because it was too rocky and the way to the water was tricky. You would not have a chance to lie down on the rocks as it feels like you're lying on a bed of nails. But it the view was beautiful!!!



I liked my day all in all: I can even choose what music to play in the bar! I wanted to ask the girls to take a picture of me in the bar but I was too tired for that, maybe some other time.



There are not many pictures for this post, the internet is usually not so secure and good in these late hours.

Take care everyone!



MAGYARUL - IN HUNGARIAN



Határtalan örömmel és négy órás tapasztalattal jelentem minden kedves Olvasómnak, hogy a tegnap óta, az az július 3-a óta a bárban dolgozom!
Hol is kezdjem… Már mióta írom, hogy a térdfájós szlovák lány hazamegy, mert nem tud dolgozni – a bár így üresen áll, illetve a másik két pincérnő közül valakinek mindig rá kell néznie, van-e vendég. Általában a vendég és a pincérnő elkerülték egymást…

Július 2-án a szlovák leányzó hazaindult busszal, engem pedig fűzött mindenki, hogy kérdezzem meg a főnököt, áthelyez-e.

A takarítás nagyfőnök-asszonya még mindig arról álmodozott, hogy én majd lezavarok pár szobatakarítást reggel, aztán szépen beállok mosolyogni a bárba este, ahol majd az utolsó pár órára (este 10-től zárásig) valaki levált. Ja, persze…

Tegnap reggel mit sem sejtve felkeltem (a főnök előző nap eléggé lehangolt azzal, hogy „van egy terve a bárba való áthelyezésemre, de Kulával meg kell ezt beszélnie (valójában Koulának hívják a görög lányt, de így sokkal viccesebb…).

Az én fordításomban ez annyit tett, hogy 1-2 hét múlva majd szól, mi lett a tárgyalásuk eredménye. Végeredményben, ez Görögország. A fontos dolgok az ebéd, a szieszta és a vacsora után jönnek.

Szóval, tegnap délután 1 óra körül a főnökasszony szólongat, hogy hagyjak ott csapot-papot, azonnal menjek Kulához – betanít. Hirtelen nem esett le, és gondolatban könyörögtem, hogy legalább egyszer legyen közérthető ez a nőszemély… és a görög istenek meghallgattak.

Kaptam konkrét, részletes és azonnal választ tőle: görögül. Ezek még mindig azt hiszik, 3 hét után, hogy ha nagyon belelendülnek a mondandójukba, akkor én azt majd jobban megértem. Nagyobbat nem is tévedhetnének – nesze neked „nyelvérzék”…

Így oda lettem küldve Kulához és a fáradt, napszúrásos elmém kikövetkeztette, hogy hurrá, innentől kezdve a bárban fogok dolgozni! A főnökasszony az utamra engedett, jobban mondva rugdosott. Még a takarítós vödrömet se vihettem a helyére vissza, mert azonnal mennem kellet kulázni… bocsánat, Kulához menni.

Kezembe nyomott egy cetlit is, amin ez állt:

Andreanu (ez én lennék, hiszen itt valaki Andreának hív, valaki helyesen Adrianának. Ez az elegyített változat.)
09:00-12:30 kitchen help
12:30-13:00 WC
18:00-22:00 BAR
Days OFF from Koula

Tehát, a szabadnapokat Kulától kell kérnem, és kijön a 8 óra munka. Ez már amúgy a végleges verzió. Mikor először megláttam a cetlit, nagyon nem örültem. 4 órát leszek csak a bárban?! Nem igazság…

Ráadásul, reggel segítenem kell elcseszni a kaját a konyhában, vagy mi az istennek tesznek oda be? Aki egy kicsit is ismer, az tudja, hogy a mikrón kívül nem nagyon értek máshoz a konyhában.

De egy új típusú mikró talán még nekem is gondot is okozna… Mindegy, féltem, hogy valami részmunkát sóznak rám a konyhában: darabolni, főzni valamit, mondjuk tojást, vagy előkészíteni… szóval valami olyanra, ami szorosan kötődik az elkészült ételhez, ami a vendégek elé kerül.
Kulturált európai módjára elpanaszoltam ez a főnöknek: nem vagyok alkalmas a konyhai munkára, hacsak nem söprögetni tesz be, azt nem rontom el, csak ablak vagy tükör ne legyen, mert a múltkor is az volt minden végzetes hiba forrása…
Mosolygott, hogy ne aggódjak, 3 és fél órán keresztül csak mosogatni fogok aaz egyik szlovák (mi más?) srác mellett, mivel ő mostanában 12-13 órát melózik, kell mellé valaki, aki segít. A srác időközben megnyugtatott – tud magyarul -, hogy nem nagy cucc azegész, ne aggódjak, majd elmagyarázza, és ketten talán hamarabb is végzünk.
A WC-s rész, hát, gondolom, megpucolom őket, de hogy melyikeket? Mindet?



Elképzeltem egy esetleges beszélgetést a bárban a brit vendégekkel… amikor a gyümölcsöket darabolom, citromot facsarok az italukba, végtelen nyugodtsággal megemlítem, hogy apropó, mennyire elégedett a vécé tisztaságával? Merthogy öt órája én volt az, aki a könyökéig meggyőződött arról, hogy a vendég tiszta mosdót kap!

Biztos díjazni fogják a sokoldalúságomat. Még meggondolom, ezt belefoglalom-e az önéletrajzomba…

13 órától 18 óráig pihenés van, majd jön a bár. Tegnap meg is tapasztalhattam, első ízben. Kicsit féltem, bár már egy hete megvoltak a koktélok receptjei, azért nem éreztem magam túl magabiztosnak, arról nem is beszélve, hogy féltem, rettentő lassú leszek és panaszkodni fognak. Ugyanakkor a vasárnapi Snack Báros betanítás se volt zökkenőmentes, de miért is lett volna az?! Kicsit arról mesélek, aztán rátérek az esti bározásra.

Szóval, Kula mosolyogva fogadott vasárnap 13 óra környékén, és belefogott: tudom-e hogy kell kávét főzni? Gyorsan körülnéztem: basszus, nincs mikró.

Ráztam a fejem – és már előre aggódtam, hogy e nélkül a létfontosságú eszköz nélkül, hogy fogok tudni dolgozni?
Ledarálta nekem, hogy a 3-féle kávés bödönből melyik milyen, és mit készítünk belőle (Hogy miért három? Külön a görög kávé, aztán egy bödön az espressónak és a cappuccinónak, majd még egy a nescafésnak és a frappénak (= jeges kávé)). Elmondta párszor, hogy ha valamit nem értek, egész nyugodtan kérdezzem meg, és hívjam, ha segítség kell – csak akkor ne hívjam, ha éppen vendégekkel foglalatoskodik. Ami a munkája, úgyhogy elkönyveltem, hogy Kuláért akkor kiáltok, ha vészhelyzet van.

A medencés bár mellett van a konyha bejárata is, így ebédelni is lehet az ottani kiülős részen. Villámgyorsan szalajtott, hogy terítsek meg, villa, kés, sótartó, szalvétatartó, jobbról szolgálunk fel, előbb a nőket, stb. Gondoltam, így lehet megtanulni ezeket, a mély vízben - semmi gond.

Össz-vissz két órát kellett ott lennem, de sikerült kifognom egy olyan 3 gyerekes társaságot, akik nagyon szépeket és finomakat ettek – 7-en voltak -, és kértek ketchupot is a kajához. Megkapták, és itt inkább dobozfélében van, nem úgy, mint nálunk, szóval tartozott hozzá egy nyomóka is, mint amit mostanában a mézekhez is lehet kapni.
Jön a vendég, hogy sajnálja, de történt egy súlyosabb baleset a ketchuppal. Kula int: Adriana, go! Viszem a sárga törlőkendőt, mosolyogva hárítom a bocsánatkérésüket, mondván semmi baj… amikor megláttam a tett helyszínét.

Iszonyatos volt. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy ha a bödön van egy literes, akkor a fele kiömlött, szétterült a kövön. Bevallom, azt se tudtam, mit kezdjek vele, legszívesebben otthagytam volna, hogy egyszer csak lebomlik, elszublimál vagy valami csak lesz vele… Mikor elkezdtem összekotorni a vitexszel, ahogy itt hívják a törlőrongyot, már tudtam, hogy nagyon nagy lecseszést kapok ezért a Kulától, mert nem ezzel kéne, de nem tudtam, mivel oldjam meg, úgy, hogy közben ne zavarjam a vendégeket az evésben.

Kula lecseszett, ahogy vártam: „Nooo, Adriana, not with Vitex! Rubbish.”
Jelentése: „Hülyegyerek! Most már dobd ki a rongyot.”

Kula megoldása: fellocsolta a ketchup maradványait – tény, mind egy szálig eltűnt, plusz a vendégek felfrissültek kissé a slagozástól.
Rengeteg mindenért megszóltak még, hogy ne mossam el itt a tányérokat, itt csak poharat mosunk, a tányért a konyhán mossák el, stb.

A bárban való munka tegnap nagyon tetszett, ma kissé fárasztó volt - a bejegyzést is a munka után írom. A vendégek nagyon kedvesek, türelmesek, azt hiszem, rajongani fogok ezért a munkáért! Lehet beszélgetni, kommunikálni a vendégekkel: tökéletes!
Ráadásul, ma felvidított a román recepciós, hogy szerezzek csak itt gyakorlatot, meg még otthon is, mert neki van pár elérhetősége római (olasz!!!) éttermekbe, bárokba, ahol tudnék jövő nyáron dolgozni! Hát, azt hittem, az agyamat eldobom!



Ráadásul, olyan helyeket írt ki, ahol szívesen alkalmaznak külföldieket, mivel olcsóbb és némelyik szállást is biztosít!
Na, de egyelőre itt vagyok és a tegnapi volt az eddigi legjobb napom, ezt bizton állíthatom! Hiába dolgoztam közel 12 órát, nem fárasztott le annyira, mint a mai 8 óra.

A főnök tegnap megtanított cappuccinót és espressót csinálni, a tizenkét éves fia pedig a görög kávét mutatta meg nekem. Rettentő szar íze van, de ha nekik ez kell, igyák.
Szintén tegnap készítettem el életem első Pina Coladáját és egy Sex on the Skala Beach koktélt (teljesen egyedül, a papírkámról puskázva) - a vendégek azt mondták, finom volt.
Összességében, azt hiszem, nagyon fogom élvezni, hiába kell reggelente mosogatnom.

Arról is írok egy kicsit, mert ma reggel az is volt. 9-re mentem, fél 1-ig kell ott lennem és bár azt mondta a szlovák srác, hogy hamarabb is fogunk végezni előbb-utóbb (inkább utóbb, mint előbb), ma kitöltöttem a konyhára kiszabott időmet.
Pár órán belül el is törtem egy kis salátás tálat, azt mondták, semmi gond, de egy nap csak egyet törjek el.
Kicsit lassú voltam, mivel én jól átsimogattam az összes edényt és evőeszközt. Persze a pincérnők addig nem végezhetnek, amíg az összes tiszta edényt fel nem hordták az étteremhez - ezeket meg én mostam éppen. Hogy elkerüljem a bíráló pillantásokat, bele kell húznom…

Mindenesetre, ma az első olyan napomon, amikor 1 órakor már szabad voltam egészen fél 6-ig, elmentem egy új partot keresni, nem mintha meguntam volna a régit, amit már lefényképeztem nektek, de szerettem volna egy másikat kipróbálni - hátha más a víz 😉

Kaptam két szép fehér pólót is a báros munkámhoz, és a Kulának is szóltam, hogy a hónapban 2 szabadnapot kérek. Persze, az egyik morcosabb lány rögtön mondta, hogy ők nem kérnek szabit, mert az kicseszés lenne a másik pincérnővel szemben, hiszen akkor egyedül kellene 90-120 ember felszolgálnia a reggelinél és a vacsoránál is.

Ha egy kicsit kevesebbet szívnák egymás vérét és többet mosolyognának az emberekre, talán jobban meghatna. Így nem igazán érdekel, nekem szükségem van arra a két napra, még ha rühellni is fognak utána.

Visszatérve az új tengerparthoz: találtam egy másikat: sehol egy turista, nagyon örültem, viszont érthető volt, hogy miért nincsenek a környékén se emberek…

Nem túl könnyen megközelíthető a part, rettentően sziklás, és kifeküdni esélyed sincs, mert mintha szöges ágyon feküdnél. Viszont gyönyörűűű!

Úgyhogy eredményes napot zártam, volt némi zökkenő, viszont a bárban még zenét is válogathatok, hogy mi menjen a teraszon!
Ma szerettem volna lefényképeztetni magamat a bárban, de majd legközelebb, már fáradt vagyok hozzá.

Nem sok képet tettem fel, bizonytalan az internet ilyenkor már.



Puszi mindenkinek!

---