Skala

---

We've come to another day off of mine, and today I decided to discover Skala. But first, let me tell you some things that happened recently.

One of the girls is going home to Slovakia as her knee was swollen from something. Probably it was too much standing and running around on the job. Anyways, the general manager sent her home as she is unable to work.

My lady-boss, the manager of the chambermaids suggested me to ask the manager to move me to the bar to replace the girl leaving. I am the only one from our cleaning team who speaks English - like, in sentences. However the she-boss would keep me for one or two rooms to clean besides the rooms.

I don't think the role of maid-barista exists. I could definitely wave goodbye to my 8-hours of work if I am to be placed in the bar. With the opening, closing from 5pm to 2am... it's not gonna be 8 hours.

At the end of July my parents will come this way on their vacation to spend a few days with me. I planned to ask 2 days off, like I would not have a free day for 1-1 week before and after. I'm not sure if it could work as there are only 3 waitresses for 3 different places. There's the pool bar, the terrace and the restaurant...

I'm pretty sure that one person for each place is not enough but I don't care. I'd like those two days.

I already have my plan: if the general manager asks me to become a barista all of a sudden, I'll ask for those two days to be granted. And I do hope he would make up his mind about me cleaning OR doing the bar.

Me moving to the bar seems so obvious to everyone that the Slovak girls started to teach me how to make cocktails and translated the recipes, ingredients they have on a piece of paper. When I go home I'll make Pina Coladas, Bloody Marys, B52s, Sex on the Skala Beach, etc. like I was born with those recipes!

So far I only know their names. Could not even recall the ingredients...



Oh, I must tell you about the serious mistake I made yesterday during cleaning the bathroom. I've even been rebuked, told off because of that. After telling the story to the girls, they've been laughing really hard... To be honest, it is pretty funny after all.

So yesterday morning started with me and another Slovak girl going to the police station to the nearby town, Poros. Nothing serious, they just asked if I was married, they asked my religion (oh, you should have seen their faces: they are not used to the term atheos = atheist). They asked for my passport and I needed to sign. I do hope that we were just registered.

After this, around 10am we headed back to Porto Skala Hotel, I had 7 rooms to make - I needed to change the sheets in most of them, which means it's more time to clean the whole room. I don't like them.
At 2pm I only had one more room when I hear my name on our very own walkie-talkies.

The fact is that on this machine, you are able to understand your own name and nothing else of what follows that in Greek. Not even the Greek-English. So I hear my name from the lady-boss: Adriana, com'on to five..." The rest was lost in the ether. I replied that I did not get a single word out of that, and anyway I want to finish my last room and after that I'm free and I'll go wherever she wants me to go. She didn't reply which made me happy: yay, I can finish my last room!

I managed to amble with all my stuff - the bucket, the plastic bags on my back, around my neck, my hand -, so I managed to get to the other side of the world where my last room laid.

She must have waited for this moment. I hear the annoying sound in the radio: Adriana! Adriana!

Continued with incomprehensible Greek stuff.
It turned out that I needed to go to room 510 immediately which was hell of a lot of stairs afar from room 307 where I had my last room. Where I finally arrived. So I need to go back. Awesome.

Guess what was her problem which could not wait? Apparently, I left a spot unclean on the bathroom mirror. I washed it and it dried in a way that you can see the droplets. Besides, there was a spider net on the ceiling as well. And at last, her problem was the weary toilet paper I put in the bathroom. She wanted me to put a brand new one. Like we had new ones. We only had "new" toilet papers which looked like we've been playing football with them.
I tried to explain her to let me finish my last room and I'll put this one in order after. She said "endaksi" which means, alright.

I crawled back to room 307. She screams into the radio: ADRIANAAA! I literally dropped everything in my hands with a fury and went back to her. She changed her mind and wanted me to do everything NOW. I did and then forced myself to ask for a permission to leave now. The Slovak girls helped me finishing the last room so my shift ended at half past 4 that day.

Here comes the funny part: at lunch we all sat together and the she-boss went on going into details about what did I do today. I didn't need to speak Greek for that. But in the end she suddenly turns to me and says something that I wanted one of the Greek-speaking people to translate to me.

Basically, they translated to me, I went wrong when I used the same detergent to the bathroom tiles on the wall and the same for the mirror.

Then my lady-boss said to me very seriously:

- Adriana, today you made a mistake.

I felt I was missing something. I must have slept through an important part of the whole day... I didn't understand this one sentence, so I told her: yes... I know.

We talked about this throughout the day and now at lunch - what does she take me for? An idiot or a deaf?

I think she thought she did not make the kind of impact she wished for so she actually repeated it. It almost sounded like it's from the Godfather. Everyone was looking at me - waiting to be ashamed of an unwashed part of a mirror?! So she repeated:

- Today, you did make a mistake.

I almost started feel the shame. I slept really well that day.

Also I've got a day off as I mentioned at the beginning. And ate deteriorated clams. I tasted fine.

(Basically, it was finally spaghetti with clams and looked really tasty. I did thought about the weird smell it had but it wasn't too bad. I cleaned up my plate, I was really hungry. In the evening the Slovaks were complaining to the lady who is the chef in the kitchen that the food was bad and not fresh. Note: I came down to eat early. So the chef smelled the food and energetically binned the whole plate of food. Apparently, my stomach digests everything if it's hungry. Seems like, as I didn't feel any different after that.)



More about my day off in the town of Skala. Check out the picures, I have plenty!

I slept till 11am in my brand new, air-conditioned room. I had my breakfast in my room: baklava I bought and a few bites of chocolate. Jealous, ha? I eat chocolate for breakfast.

I packed my backpack slowly, as the plan was to walk around and discover Skala and swim in the sea in the end of the day in the central. Also the girl who'll go home asked me to buy here some souvenirs as she is unable to go anywhere. She gave me her list, that's why I brought the backpack with myself: she wanted 3 bottles of ouzo, a bottle of Wild Africa Cream and 7 fridge magnets.

I started my walk to Skala, slowly, calmly. Last time I was hurrying to the central I wanted to catch the bus to Argostoli and the road seemed awfully long to Skala. Today it was just fine.

In the town I looked for the only attraction: the ruins of a Roman Villa, where you can still see the mosaics of the floor. It was amazing and free. There wasn't anyone there except the guide who sat there from 7am to 3pm every day. There were 2 bedrooms, a foyer, the kitchen and a bathroom, he explained. And a small garden. It was interesting how he showed the rooms I wouldn't have been able to notice myself.

I went to the central after to eat a real Greek gyros somewhere. I even checked in the dictionary how to ask where is a place to eat gyros: Ehji edho jiro?
In reality I asked in English and only used the word "jiro". They've showed me a place and I ate a really nice one.

Again, I checked how to say I want to pay, when the waitress asked where I came from. I told her and she immediately asked if I came with Grand Tours? Well, I did used their bus... so I said yes. That meant 10% discount of the food.

I did the shopping in the souvenir shops for the Slovak girl afterwards, put everything in the bag and headed to the beach. It was really soothing, although I prefer our rocky shore. It's more exciting than this plain beach. The water deepened quickly and it was beautiful. I let the pictures talk instead.

I feel asleep on the beach for a good one and a half hour but it was quite windy and cloudy so I wasn't sunburned. It was amazingly relaxing.

On the way back to the hotel I bought a refreshing drink and a popsicle. I thought how nice it will be to enjoy the cold ice cream. Yeah, sure. I was melting away super-quick, so I finished it in a few minutes for my own sake.



I forgot to tell you about a case when I cleaned in a room and found a plastic bag lying around the room which seemed weirdly familiar. It was Hungarian text written on it. The tags on the luggage confirmed that a Hungarian couple lives in this room which made my day. I was so lucky that while I was cleaning around, they entered the room and started to tell me in English and with their hands that they are going to just grab something and go. I raised my hand and stopped them and told them to say no more. I've seen what I've seen: the plastic bag and the luggage tags. I know what kind of people they are...!

So we talked a bit and later on we had short conversations in the bar after work, asked me what should they see so I shared them my experiences about Argostoli. They were newly weds and this was their honeymoon.

I was heading back from Skala to the hotel when the Hungarian guy waves at me from their balcony, telling me to wait for him, he'll come down. He gave me a small pack filled with sweets from Kephalonia and he also gave me a whole bottle of water. He said it would make their luggage heavier, if I don't mind they would give it to me.
I was deeply moved by all this - I never thought they would buy anything for me! And leaving the precious water to me... it was extremely nice of them.

People leave a note sometimes to let the chambermaids know that they were happy with the room, and even though I know I didn't receive this present for the extraordinary quality of cleaning I did, it still felt pretty good that they thought of me.

Unfortunately the day ended - I truly enjoyed it and I hope for the bar-promotion a bit. It's not that I look down on cleaning but I would definitely appreciate a bit more contact with the hotel guests.

I hope everyone finished their exams and the summer vacations are close! And do not worry about a thing people! 😊



MAGYARUL - IN HUNGARIAN



Miközben ma ismét szabadnapot kaptam, és bejártam Skalát, a héten történtek változások, amik akár engem is érinthetnek.
Az egyik lány szombaton hazamegy Szlovákiába, mert nem tud dolgozni a térde miatt: begyulladt neki vagy megerőltette, tudja fene, lényeg, hogy hazaküldte a főnök.
Amikor ez a hét elején kiderült, rá következő napra a főnökasszony, aki a takarításért felelős, előadta nekem vidáman az ötletét, hogy kérjem meg a főnököt, hogy tegyen engem a bárba a szlovák lány helyére. Ugyanis a takarítók közül egyedül én beszélek angolul - legalábbis összefüggően. Ugyanakkor, néhány szobát azért ki kéne takarítanom, az ő elképzelése alapján, utána pedig este irány a bár.



Leszámítva azt az apróságot, hogy takarító-báros lennék, és nem 8 órát dolgoznék (a bár júliustól délután 5-től kb. hajnali 2-ig lenne nyitva – zárás-nyitás…), a szabadnapok is érdekesek lennének.
Július végén, apuék jönnek erre nyaralni pár napra és már elterveztem, hogy két szabadnapot kérek addigra, persze úgy, hogy előtte vagy utána levő héten nem kérek szabit. Bárosként, nem tudom, ez megoldható lenne-e, hiszen velem együtt 3 felszolgáló lenne, 3 helyre.
Van a medencénél egy ún. snack bár (egy sima bár), van a recepció melletti, teraszos bár (itt dolgoznék én) és van az étterem.
Röviden: a medencés délelőtt van nyitva, a teraszos - ahogy már írtam - délután. Az étterem meg reggeliztet és vacsoráztat. Teljesen még én se látom át, de annyi biztos, hogy a 3 felszolgáló kevés, főleg ha szabin van az egyik.

De már kész a tervem, ha a főnök beszél majd velem erről, megkérem, hogy biztosítsa nekem azt a két napot július végén, a többi nem igazán érdekel. És döntse el, vagy takarítok vagy felszolgálok, ugyanis nehezen tudom elképzelni, hogy logikusan és számomra is kedvezően meg tudná oldani ezt a "takarítok is meg bározok is"-kérdést.

Tegnap este a felszolgáló lányok, akik tudnak magyarul is, tanítgattak, mit hol találok a báron belül, milyen italokat hogy kell elkészítenem, mit hol tárolok, és így tovább. Egy papíron megvan nekik, hogy melyik koktélt hogy kell elkészíteni, mi kerül bele, hogy szolgálom fel - tegnap ezt lefordítottuk. Illetve, lefordították és diktálták. Ha áttesznek a bárba, úgy begyakorlom ezeket, hogy csak na, és otthon bárkinek összeállítok pár pohárka Pina Coladát, Bloody Mary-t, B52-t, Sex on the Skala Beach-et és egyebeket, amik most per pillanat nem igazán rémlenek.



Ezeknek is csak a nevét tudom egyelőre... Gondolkozzatok a rendeléseiteken addig! 😉)
Ha majd ott dolgozok és kiismerem, majd írok róla bővebben is.

Szintén tegnap történtegy "súlyosabb" hiba, amit elkövettem takarítás közben, amiért le is lettem egy kicsit cseszve - de este, mikor elmeséltem két szlovák lánynak már fetrengtünk a röhögéstől. Valójában tényleg elég vicces.


Szóval, tegnap reggel fél 9-kor nem a szobatakarítással kezdtünk, én és az egyik lány, hanem a rendőrségre vittek el minket, a szomszédos Poros városába. Semmi extra, megkérdezték, hogy házas vagyok-e, a vallásomat (látni kellett volna az arcukat, nincsenek hozzá szokva az atheoszokhoz (ateista)), elkérték az útlevelemet és alá kellett írnom két helyen. Nyilván be lettünk jelentve.

Utána, 10 körülre visszaértünk, volt 7 szobám, de ágyneműcserések, ami macerásabb: az egész szobát ki kell takarítani, sok időbe telik.
2-kor már csak egy szobám volt, amikor a kis walkie-talkie-n, amink van, a főnökasszony szólongatott: Adriana! Adriana!


Ebben az a legszebb, hogy ezen a rádiós beszélőkén csak a nevedet érted meg görögül, semmi mást. Még a görög-angolt se. Úgyhogy hallom a hölgyike sipítozós hangját: "Adriana, kámmán to five..."
A többit elnyelődött az éterben. Visszaszóltam neki, hogy egy büdös mukkot nem értek belőle, mellesleg csinálnám az utolsó macerás szobát és bárhova is hív, utána megyek. Nem szólt többet bele. Felvidultam, hurrá, csinálhatom azt az egy szobát.
Átkoslattam a sok vödörrel, zsákkal a nyakamban, hátamon, kezemben a világ másik felére, mire hallom a kis rádióban: Adriana! Adriana!

Ezt érthetetlen, pörgős görög követte.
Kiderült, hogy azonnal oda kell mennem az 510 szobához, ami meglehetősen messze van, és sok-sok lépcsőnyire a 307-estől... Ahova már fellépcsőztem mindenestül. Akkor most vissza, de fantasztikus...

Hogy mi volt a főnökasszony halaszthatatlan problémája? Hát, a fürdőszobában a tükör jobb felső sarkában a víz cseppesen száradt meg. Aztán a plafonon volt egy pókháló, szintén a fürdőben. Végül, a kicsi vécé papír miatt problémázott, amiben igazat is adnék neki, ha lenne a szállodában vadonatúj vécé papír - merthogy nincs. De ő akarja, hogy tegyek újat.
Ismét elmagyaráztam neki, hogy egyetlen egy szobám van, hadd csináljam meg, és utána ezeket is megcsinálom. Azt mondta, jó. Hallottam: endakszi = rendben.

Visszaértem a 307-eshez. Ekkor ordít bele a rádióba: ADRIANA! Ott levágtam mindent és mentem vissza, ahol azonnal kellett helyrehoznom a hibákat. Megcsináltam, kérdeztem, hogy most már valóban mehetek-e.
A szlovák lányok segítettek befejezni az utolsó szobát, így tudtam a munkaidő végére, fél 4-re végezni.

A vicces rész most jön: az ebédnél előadta az egyik szlovák lánynak, majd az egyik bolgárnak, aki lefordította nekem angolra, amit mondott a főnökasszony.
A hiba ott volt - ezt mondta nekik -, hogy a tükröt és a fürdőszoba csempéjét ugyanazzal a tisztítószerrel pucoltam meg, ami nem helyes. Tudomásul vettem, ezt akkor elmondta. De ezt a fenti embereknek dühösen mesélte, majd - figyelem! - odafordult hozzám (ezt fordította a bolgár lány), és lefordítva, ezt mondta nekem, teljesen komoly arccal:

- Adriana, ma hibáztál.



Le lett fordítva, feketén-fehéren. Válaszoltam, kicsit megütközve (vajon eddig miről beszéltünk?), hogy tudom.

Nyomatékosan elismételte: "A mai napon, hibát követtél el."
Már szabályosan félni kezdtem, hogy álmomban lemészárol emiatt. Mindenesetre, én nem aludtam emiatt rosszul.
A tegnapi nap folyamán a főnökasszony mára szabadnapot adott, és… romlott kagylót ettem. Fincsi volt.

(A története annyi, hogy végre spagetti volt sima kagylókkal és jól nézett ki - megfordult a fejemben, hogy furcsa szaga van, de annyira nem volt vészes. Az utolsó tésztadarabig megettem. A szlovákok este a vacsoránál mondták, hogy a személyzet reklamált, hogy büdös a kaja. Jött a szakácsnő, megszagolta és lendületesen a kukába vágta.

Nekem meg a vasszöget is megemészti a gyomrom, ha éhes - ezek szerint, mert semmi bajom nem lett tőle.)

A mai napról szeretnék többet mesélni, meg képeket is felteszek, jó sokat! 😊
11-ig aludtam az új, légkondis, már belakott szobámban.

Megreggeliztem szintén a szobámban (vettem baklavát meg pár kocka csokit ettem vízzel. Irigyelhettek, csokit zabálok reggelire.)
Komótosan elkészültem, bepakoltam a hátizsákomat, ugyanis azt terveztem, hogy tüzetesen körbejárom, felderítem Skalát és zárásképpen fürdök egyet az ottani a parton, mert az homokosabb, nem olyan kavicsos. Emellett a szombaton hazamenő lány kérte, hogy vegyek neki pár szuvenírt, mert ő nem tud bekúszni a városba. És nem is engedné a főnök neki. Úgyhogy leadta a listáját, ezért is akartam a hátizsákot vinni, nehogy már a parton is piával zörögjek... Mert a listán 3 üveg ouzo állt, egy üveg Wild Africa Cream ital, és 7 db hűtőmágnes.

Elindultam, kényelmesen, nyugodtan. Legutóbb az Argostoliba menő buszhoz siettem reggel, és úgy éreztem, rettentő hosszú az út Skalába. Most jó tempóban normálisnak tűnt.
A városban megkerestem az egyetlen látványosságot, ami egy római villa romja, ahol a lényeg és a látnivaló a mozaik padló. Nagyon szép volt, és még belépőjegyet se szedtek.

Nem is volt senki, de az idegenvezető vagy tárlatvezető ott ült, reggel 7-től délután 3-ig, ahogy említette. Két hálószoba, egy hall, konyha és fürdőszoba tartozott a villához, meg a kert. Érdekes volt és tényleg dekoratív volt a mozaikpadló.

Ez után járkáltam a kisvárosban, szerettem volna gyrost enni valahol.
Kinéztem a szótárból, hogy mondom: Van itt valahol gyros? --> Ehji edho jiro?
Az ajándékboltban valójában angolul kérdeztem, és csak a "jiro" szót használtam. De megmondta, rendes volt; úgyhogy beültem a gyrososhoz, jól esett, finom volt.

Szintén kinéztem, hogy mondom, hogy fizetni szeretnék, mire a pincérnő mosolyogva megkérdezte, honnan jöttem. A válaszomra rögtön azt kérdezte: Grand Tours?!
Kiderült, hogy a Grand Toursszal ide érkezők 10% százalék kedvezménnyel kajálhatnak náluk.

Ez után bevásároltam a szupermarketben a szlovák leányzónak, beletuszkoltam a hátizsákba, vettem magamnak kekszet és a partra indultam.
Nagyon szép volt, de másabb a mi sziklás részünk - kicsit izgalmasabb, de máskor is jövök majd ide. Viszonylag hamar mélyül a víz, de gyönyörű. Nem beszélek róla, a képek szerintem elég beszédesek lesznek.
Sikerült elaludnom a parton, kb. másfél órán át aszalódtam kint, de senki ne izguljon, ma szeles és borús idő volt, alig égtem le. Nagyon pihentető volt, mindenesetre.

Hazafelé útközben van még egy szupermarket, ott vettem üdítőt és egy pálcikás fagyit. Gondoltam, útközben élvezem a hideg fagyit. A francokat. Össze-vissza tört, folyt... pár perc alatt ki kellett végeznem, a saját érdekemben.


Korábban takarítottam egy szobában és a nejlonzacskó furcsán ismerősnek tűnt. A szöveg magyarul volt rajta, úgyhogy megörültem, hogy magyarok szobáját teszem rendbe. Mit ad a sors: miközben ügyködtem, visszaszaladtak a szobába, valamit otthagytak. Rákezdtek volna angolul, meg mutogatva, hogy ne haragudjak, csak beugranak valamiért. Feltartott tenyérrel elhallgattattam őket, és közöltem velük magyarul, hogy ne erőlködjenek, láttam, amit láttam: a nejlonzacsit meg utána a magyar cetlit a bőröndjükön… Tudom honnan gyüttek. Beszélgettünk kicsit, aranyos fiatal pár voltak, éppen a nászútjukat töltötték és kérdezték merre érdemes még menni.

Szóval, mikor visszamentem a szállodába, a magyar férfi megállított az erkélyükről, hogy pár perc és lejön, várjam meg.
Nekik kicsit több, mint egy hétig takarítottam a szobájukat, és általában tudtunk beszélgetni, mert mindig hazajöttek, mikor ott voltam, meg esténként a bárnál is dumáltunk, nagyon kedvesek voltak.

Átadott nekem egy apró csomagot, örültek, hogy megismertek és hasonlók. Kefalóniai édességek voltak benne, és egy üveg ásványvizet is hagytak nekem, mondván, hogy csak nehezítené a csomagjukat, nem viszik haza.
Nagyon meghatódtam, rettentő kedves dolog volt tőlük. Meg se fordult a fejemben, hogy vásárolnak nekem akármit is. Meg hogy az értékes vizüket is meghagyják nekem…!
Itt általában, ha nagyon elégedettek az emberrel, akkor egy cetlire vagy valahova írni szoktak pár sort, ott hagyják a szobában és ennyi. Nagyon-nagyon jól esett a figyelmességük, ami tudom, hogy inkább annak szólt, hogy hasonszőrűek vagyunk, mintsem a minőségi takarításomnak.

Bár sajnos hamar eltelt a mai nap, nagyon jól éreztem magam, és reménykedem, hogy átvesznek előbb-utóbb a bárba dolgozni - teljes munkaidőbe. Nem mintha zavarna vagy derogálna a takarítói munka; jó, hogy egyedül dolgozhatok, de itt többet tudnék beszélgetni a vendégekkel.




Remélem, mindenki végzett már a vizsgáival, sokaknak közeledik a nyaralás és senki ne idegeskedjen semmin!

---

Photos

Crickhopper - Szöcsök
Couldn't decide if it's a cricket or a grasshopper.
Ez most szöcske vagy tücsök?