Moving day

---

It was a Friday afternoon when every normal Hungarian sighs with a relief that the weekend is here! It doesn't matter anymore that I'm working on the weekends as well, I know this before, I don't mind. But knowing that the Greek Gods truly do hate me... that actually hurts.

I needed to move - as you might have already guessed it from the title of this post. Let's start from the beginning - shortly though.

You already know my Slovakian colleagues. Well, three of them who sleep together in one room got into an argument and from now on they are not BFFs. Meaning that they cannot live under the same roof - one of them, the one that's feelings have been hurt: she needs to move.

By the time I finished working, everything was discussed with the general manager: I'm moving out from my three-bed room to a two-bed (bunk bed) and the emotionally sensitive girl is moving in to my old room in the basement with two other, new BFFs of hers.
I couldn't be bothered really - if this solves their problem, amen.

My only request was to the three girls who were about to move in to my room, to let me sleep one hour. During this they can pack their stuff, ready to move and after my rest I'll start packing too. They will let me know when they wanna come, so I will be able to move out before. The corridor is really narrow, we would not manage to pass all of us at the same time...

Of course, in real life nothing is that easy.

I went down to my room to have my rest as agreed. After ten freakin' minutes one of the girls knocks on my door. She didn't speak Hungarian, not a word. She entered the room with a grimace on her face and started to look around, open the wardrobe, the fridge, check the bathroom and she did not stop mumbling in Slovakian. On my side, I prayed for her to look at my face as it was showing that I'm ready to murder her right there for not letting me have my precious rest... But she did not look at me or noticed me at all. Why would she?

I wasn't able to recover from my shock and anger as within a few minutes 3 other girls were coming into my room doing the same examination on the place, and also mentioning in Hungarian the lack of A/C and asking questions like how can I sleep in such a hot place, and how dark it is, etc...



After they had their time looking around, I decided to pack asap so I can avoid the next group check-in to my room. Took me about 10 minutes to collect all my stuff and I went upstairs to the terrace to surf on the internet. I told the girls there to let me know once they wish to move in. I'll then bring my luggage out so we won't cross each other's ways.

For 30-45 minutes no said a word to me, so I went back to my room. I found the three Slovakians unpacking in the room. My luggage was fenced with all their clothes, shoes and belongings and naturally they never heard me shouting "why didn't you tell me you were coming?!".

I tried to pull my luggage out from the room and after a few deliberating curse words I finally got to my new room safely.

Apart from living alone in it and that it has an A/C, I was not very impressed with it. It is too narrow and small for two people to share.

The colleagues' non-stop questions of where am I going and why did not help me at all to calm down from my rampage. I'm not used to reporting everything to people, especially not to strangers.



The general manager did said that this is the last time they can move so they better think it over if they really want it. They agreed instantly, yes they want to move now.

Today morning they were devastated as the ventilator has broken down. They washed it with a hose... They were hardly able to sleep from the heat. I was smiling maliciously inside. You asked for it, now deal with it!

Some negative points of my new room:

- as it is not below the ground level, the ants feel free to enter my room and trying to eat the honey I have in the jar.

- the mosquitoes are harder to kill here. In the basement I rarely found one and here... it's like I'm summoning these suckers.

- no internet: I know, not a tragedy but my basement room was under the terrace so I was able to catch some of the WiFi signals from time to time. No chance here.

All in all, I managed to calm myself and the moral of the story is not to offer them an inch, as next time they'll want a mile...



My new room is close to the laundry room. Which for me means that it consist of more than one washing machines. We have THE washing machine. Never mind, it is surrounded my a nice area and I finally met with my neighbor, the tortoise as well. The Slovaks called him Bela but I think that's lame. I'll name him something else soon.

On Friday one of the receptionists from Athens invited me to Skala. We both needed to do our shopping. I loved her small Smart car - you can open the top and let the breeze in. I was glad for the ride, it was really hot outside and I didn't feel like walking to the central. It took her ten minutes to get there by car. I bought some fruit and chocolate. They didn't have strawberries - they were amazing last time.

I can prove with a low quality picture to my family that I'm still alive and I haven't asked anyone in my death will to write here instead of me. I'm still alive and every day I'm getting blonder from the heavy sunshine out here.

Today I only got 10 rooms and I finished them at half past two - I'm still slow but at least the she-boss did not gave me more work or any gardening-related tasks.



Kindest regards to everyone,

The Enthusiastic Room Maid



MAGYARUL - IN HUNGARIAN

Péntek volt, minden dolgozó, normális magyar ember fellélegzett: hétvége! Az a legkisebb baj, hogy nekem munka volt. Ezt eddig is tudtam, nem zavar. Na, de hogy a görög istenek ennyire utáljanak, hogy megnehezítik az ittlétemet?!

Mondanám, hogy úgy se tudnátok megtippelni, hogy mi a gondom, de meg tudnátok, hiszen a bejegyzés címe árulkodó.
Kezdem az elejétől - persze nagyvonalakban.

Adottak a szlovák lányok. Hárman hirtelen összevesztek és képtelen többé kijönni egymással, pláne egy fedél alatt élni. Le lett beszélve a fő-főmuftival, hogy én átköltözöm egy emeletes kétágyas keskeny szobába, a sértődött lány meg két másik, igazi barátnőjével az én háromágyas pinceszobámba költözik..

Engem nem zavart különösebben, ha nekik így jobb lesz, ám legyen.



Annyi kérésem volt a szobámba költöző három szlovák lány felé (minek után mindez munka után, ebéd alatt derült ki), hogy én most szunyálok egy órát, pihenek; és addig pakoljanak össze, utána én is nekikezdek a pakolásnak és költözünk. De szóljanak, amikor már jönnének, hogy ne egyszerre menjünk az akkora alagsori folyosón, ahol egymás mellett egy és egy fél ember fér el.

Persze, semmi sem ilyen egyszerű.

Lementem pihenni. 10 perc múlva, kopogtat az egyikük, aki nem beszél magyarul egy szót se. Enyhén fintorgó arccal bejön és körülnéz. Nyitogatja a hűtőt, a szekrényt, benéz a fürdőbe, közben szlovákul makog. Nézek rá, kicsit morcosan, mivel 1 órás pihenőben maradtunk... de nem veszi a lapot. Miért venné?!
Őt követi körülbelül 3 másik ember, úgy éreztem, mintha egy kiállítás része lennék... Jöttek szerelni, ócsárolni, kérdezni, hogy hol a légkondi, meg hogy hogy bírok itt aludni, mert meleg van, és így tovább...

Miután mindenki kinézelődte magát, úgy döntöttem, mielőtt megérkezik a következő csoport, én összepakolok, induláshoz kész leszek. Pár perc alatt végeztem, és feljöttem a teraszra internetezni, de még előtte is közöltem az egyikükkel, aki beszél magyarul, hogy szóljanak, ha jönnek, én előtte kipakolok!

Fél, háromnegyed óra eltelt, senki nem szól. Lementem és szembe találtam magam 3 szlovák lánnyal és azoknak a cuccaival, melyek konkrétan körbebástyázták az én bőröndömet és táskáimat. Kissé ingerülten érdeklődtem, miért nem szóltak, mire egyik se válaszolt normálisan.

Durrogva igyekeztem kivonulni a cuccokkal, de minden útban volt. Vajon nem ezért akartam előbb elhordani a cuccaimat?! De igen. De ők ezt nem értették.

Néhány anyázás után átjutottam az új szobámba, amivel mára megbarátkoztam. Leszámítva, hogy egyedül lakom benne és van légkondija, nem nyűgözött le, még él bennem a régi tágas szoba képe.
A képeken láthatjátok, elég keskeny szoba, nem bírnék még egy embert ott elviselni, de élhető.

Fokozták az ingerült alapállapotomat az állandó kérdezgetésekkel, mikor hova megyek, miért megyek, mit csinálok... Nem szoktam meg, hogy beszámolok a dolgaimról, főleg nem vadidegeneknek, akik még csak egy kicsit se figyelnek oda a másikra.

A főnök megjegyezte, hogy ez az utolsó költözés, jól gondolják meg, én meg fordítottam a társaságnak. Bőszen bólogattak, ma reggel azonban fancsali képpel közölték, hogy beszart a ventillátoruk, amit kaptak, mert locsolóval mosták meg. És alig bírtak aludni, mert dögmeleg volt lent. Én magamban kárörvendően mosolyogtam ezen, és egy cseppnyi empátiát se tudtak kiváltani belőlem. Ők akarták így, hát igyák meg a levét!

Néhány negatívum a szobával kapcsolatban:
- mivel nem a föld alatt van, ezért szabadon ki-be járkálnak a hangyák, ma rátámadtak a mézes üvegemre, pedig zárva volt. Mindegy, belemászni nem tudnak, és minden kaját elzárok előlük.
- a szúnyogokat nem olyan egyszerű kiirtani, mint lent, mivela lentibe alig tévedt be pár dög. Itt meg mintha megidézném őket...
- nincs internet, ami tudom, nem tragédia, de érdekes módon az alagsori szobából egy bizonyos ideig tudtam fogni a netet. Innen már nem. Pech.

Mindent összevetve, már kidühöngtem magamat, és tanultam belőle. Sose nyújtom nekik többet a kisujjamat, mert a karom kell nekik. És miattuk nem fogom magamat többet idegesíteni.

A szoba maga közel van a mosodánkhoz - ahol csak egy gép van, a mosoda szó meg nálam több mosógépet feltételez...; szép környezetben van és már találkoztam a többiek által már jól ismert és Bélának keresztelt teknőssel. Nagyon aranyos 😊

Pénteken, azaz tegnap az egyik recepciós lány Athénból elhívott Skalába vásárolni. Aranyos pici autója van, lenyitható a teteje, kétszemélyes - nagyon tetszett - nem mellékesen meleg volt és jó volt, hogy csak 10 percbe telt az oda út. Ismét vettem gyümit (nem volt eprük, pedig az isteni volt!), és csokit.



Egy szörnyű minőségű képpel tudom nektek bizonyítani, hogy nem kértem meg senkit egy végrendeletben, hogy írjon helyettem a blogra, hogy azt higgyétek, élek, közben meg nem. Szóval jól vagyok, és baromira szőkül a hajam ezen a tűző napon...
Ma már 10 szobát kaptam, és csak fél 3-ra sikerült végeznem. Még mindig lassú vagyok a többiekhez képest, de örültem, hogy hamarabb tudtam egy órával befejezni a munkát. A főnökasszony rendes volt és engedett lepihenni. Ilyenkor még ránk sóz valamilyen kerti feladatot... amit nagyon utálok.

Ma pedig valószínűleg vihar lesz Skalában, mert nagyon fúj a szél és a távolban is látni, hogy fehér hullámokat gyárt az erős szél a tengeren. Eddig még nem láttam ilyet itt.


A kockás füzetembe - elfelejtettem leírni -, lejegyzem, hogy milyen ajándékokat veszek majd, hány nap szabit kaptam és hányadikán, a borravalókat írogatom bele, hogy a végén össze tudjam számolni, mennyit gyűjtöttem csak borravalóból. Eddig valahol 13 euró környékén járok.
Nem írok naplót bele, és semmi mást a hotelről, azokat megjegyzem, nem kell leírnom. Napló gyanánt meg ez a blog tökéletesen megteszi, nincs lelkierőm egy másodikat írogatni.

Köszönettel,

A lelkes takarítónő

---