A virsli nyomaban

---

Ismet itt a majus, es vele a majus eleji hosszu hetvege. Gondoltam, ismet elutazom - ezuttal Frankfurtra gondoltam.

4-e penteken munka utan mentem a Heathrow-ra metroval, es ugy gondoltam, minden rendben van, idom is lesz meg enni egy kicsit a repteren. Aztan amikor epp vege lett egy szamnak, amit hallgattam, meghallottam a metro hangosbemondojat, ahogy mondja, hogy a celallomas Ruislip, ami nem a repter. Gyorsan kiszalltam, atszalltam egy, a masik iranyba meno metrora, es visszamentem Acton Town-ig, ahol a Piccadilly Line ketteagazik, es kozben gondolkodtam, hogy vajon rossz metrora szalltam, csak nem vettem eszre, vagy jo metrora szalltam, es menetkozben valtozott meg a celallomas. Acton Town-nal jo nagy tomeg varakozott, es hamarosan meghallottam, hogy mas is pont ugy jart, mint en, es egyertelmuen a metro celallomasa valtozott meg menetkozben. Vagy 20 perc varakozas utan mar sikerult is tovabbutaznom, majd gond nelkul a repterre ertem. A check-in es biztonsagi ellenorzes utan annyi idom volt meg, hogy egy kis pork pie-t (nagyobbfajta pogacsara hasonlito, kivul teszta, belul daralt serteshus peksutemeny) meg egy pohar sort elfogyasszak vacsora gyanant, es mar rohantam is a kapuhoz, ahol mar folyt a beszallitas.

Most eloszor repultem a Lufthansaval (talan nem utoljara), es meglepoen olcson sikerult jegyet szereznem: 110 font korul volt. Emlekszem, mikor Berlinbe akartam veluk repulni, sokkal dragabb lett volna. Eleg rovid volt az ut: beszallastol kiszallasig 1 ora 40 perc, amibol ugy 1 ora 15 a repulesi ido. A gepen adtak egy Leerdammer sajttal toltott croissant-t meg innivalot, igy vegul nem maradtam ehen 😊 A nemettudasom kisse berozsdasodott, igy mikor a stewardess kerdezte, hogy milyen vizet kerek a vorosbor melle, a 'still' mint szensavmentes helyett azt mondtam, 'schnell', ami a gyorsat jelenti, de megkaptam, amit kertem. Pontosan odaertunk, es vagy 15 percig csak gurultunk a kifutopalyatol a terminal epuleteig, mivel az ottani repter igen nagy. Szep volt latni a kivilagitott epuleteket; eszembe juttatta, mikor 1994-ben a repter mellett mentunk el busszal Britanniaba, akkor epp naplemente volt.

A geptol meg egy jo kis seta volt a csomagokig, de mire odaertem, mar ott is voltak a csomagok (ellenben peldaul a budapesti repterrel, ahol mindig varni kell). A vonat hamar jott, es 10 perc mulva mar ott is voltam a fopalyaudvaron. Onnan meg vagy 5 perc seta volt a hotel, a Münchner Hof. A portas termeszetesen beszelt nemetul, es mint hallhattam, oroszul is. A szoba tiszta volt, es eleg nagy, egy ejszakara 45 euroert, ami egesz jo ar. A furdoszoba is tiszta volt torolkozostol, leszamitva a fogmoso poharat, de mivel volt meleg viz, ez nem jelentett nagy problemat. Sajnos a falak eleg vekonyak voltak, raadasul egy kocsmaktol zajos, forgalmas utcara nezett a szobam, de fuldugoval problema nelkul tudtam aludni. Vagyis ha valakit nem zavar a zaj, vagy fuldugoval elvan, csak ajanlani tudom ezt a hotelt egy frankfurti latogatashoz.

A reggeli is rendben volt: zsomle, vaj, sonkak, felvagottak, sajtok, dzsemek, kave - szokasos kontinentalis. A kellemes reggeli utan az ido nem volt annyira jo, mivel szemetelt az eso, de ez nem valtoztatott az aznapi programomon. A vasutallomason ra kellett jojjek, hogy a Visa, Mastercard vagy AmEx itt nem hasznalhato, csak a Maestro, ami nekem pont nincs, igy maradt a keszpenz. Egy IC-vel elindultam Sinsheim-ba, ahol a Technik Museum-ban egy TU-144-es es egy Concorde van kiallitva, valamint rengeteg auto, motor es egyeb gep. A vonatjegyre ra volt irva, hogy Heidelberg-en keresztul, de valahogy nem gondoltam ra, hogy ott at kell szallnom (meg ugy tunik, nem is keszultem fol eleg alaposan), meg a kalauz sem szolt, mikor kezelte a jegyemet. Amikor aztan Heidelberget elhagyva bemondtak, hogy a vegallomas, Stuttgart kovetkezik, mar gondoltam, hogy valami nem stimmel. Mint kiderult, valoban at kellett volna szallnom, igy Stuttgart-bol indulhattam vissza 😊 Kozben azert jol telt az ido, mert a Sotetelf-trilogiat, egy nagyon jo fantasy-sorozatot olvastam. A kozel masfel oras ut utan ismet vagy masfel oraig vonatoztam es olvastam, es kozben Britanniabol kaptam egy fulest, hogy Heidelberg-ben erdemes kiszallni - be is raktam a programomba.

A muzeumhoz kozelitve mar messzirol latszott a TU-144 es a Concorde, melyeket a kiallitocsarnok tetejere, magas rudakra rogzitettek, elottuk pedig egy TU-134-es Malev gep lathato. Nosztalgikus latvany volt. A muzeum epuletegyutteseben egy nagy IMAX mozi is helyet kapott, ahol 3D filmeket lehet nezni. Ide most nem mentem be, mivel Londonban mar meglatogattam az IMAX-ot, es most elsosorban a kiallitas erdekelt. Egy jo nagy csarnokban amerikai kocsikat allitottak ki a 60-as/70-es evektol kezdodoen, es kozuluk eleg sokat egyfajta kornyezetbe helyeztek hatterrel, kulonfele ruhakat viselo probababakkal, peldaul csaladi piknik vagy filmforgatas. Az autokon atkelve, egy kisse emelt szinten haborus eszkozok voltak kiallitva, igy peldaul egy harci gozmozdony 1941-bol, kisebb tankok es agyuk, itt-ott vadaszgepek belogatva a mennyezetrol, kicsit arrebb pedig mezogazdasagi es munkagepek, mint peldaul egy igen nagy Caterpillar nagy tololapattal az elejen (ha ugy hivjak).

Az udvaron tovabbi haditechnikai eszkozok lathatoak, igy peldaul orosz es nemet tankok meg teherautok, valamint egy helikopter es ket Hawk raketa is. Tovabbmenve egy utasszallito gep es egy Suchoj vadaszgep lathato az udvaron, allvanyon, majd egy masik epulet kovetkezik tovabbi kiallitassal, melynek eloszor a tetejere mentem fol. Itt 3-4 utasszallito gep kapott helyet kisebb allvanyokon, kisse arrebb pedig a Concorde es a TU-144-es. Ekkor eleg jol esett az eso, fujt a szel is, de azert kivartam a soromat a gepek alatt, melyek nagyjabol 10 meter magas rudakon allnak a teton, nagyjabol 30-40 fokos dolesszogben (az orra ennyivel van magasabban, mint a hatulja), es a gepek belsejeben a felszerelt korlatok segitsegevel lehet kozlekedni. Persze eleg szuk a hely, miutan ket oldal 2-2 sor szek van, kozepen egy kis folyosoval. A TU-144 a 60-as evek vegen lett kifejlesztve, es mivel igencsak hasonlit a Concorde-ra, eleg alapos a gyanu, hogy a hasonlosag ipari kemkedes segitsegevel valosult meg. Bar korabban repult, mint a Concorde, vegul aztan nem nagyon hasznaltak utasszallitasra, miutan tesztuzem kozben lezuhant egy 1977-ben. Kesobb teherszallitasra es a Buran ursiklo szallitasara hasznaltak. Erdekes volt vegigmenni a fedelzeten. Innen a Concorde-ra mentem at, melyet mar lattam parszor belulrol, de mindig erdekes megnezni belulrol, elkepzelni, milyen lehetett vele repulni, es hogy a hely mennyivel kisebb, mint egy mai Airbus vagy Boeing fedelzeten.

A tetorol a csarnokba visszaterve lattam a Concorde eredeti kerekeit, nehany versenyautot a falra rogzitve, hatrebb pedig nehany goz- es villanymozdonyt. Egy hatalmas csarnokban motorok es autok kerultek kiallitasra, igy peldaul egy Zundapp Janus nevu kisauto 1958-bol, melynek az ajtaja az elejen es a hatuljan van vagy egy uj Piaggio motor, aminek elol ket kereke van. De a sok szalonauto mellett lathato itt a vilag leggyorsabb autoja is, a Blue Flame, ami 1001.452 km/h sebesseget ert el, valamint sok szep versenyauto es meg tobb auto.

Par ora nezelodes utan vonatra szalltam Heidelberg fele, kozben kisutott a nap. Odaerve, a Neckar folyo mellett besetaltam a belvarosba, ahol egy hangulatos kis utcan beultem egy ajanlott etterembe, ahol hazi sort foznek, es erdemes megkostolni a sult kolbaszt sult krumplival es kaposztaval. Igy is tettem, es igen jolesett 😊 Pont az asztalommal szemben volt a ket hatalmas sorfozo ust, melyekbol csovek futottak az epulet hatso reszebe es a pulthoz is, ahol a sorcsap volt. A kellemes kesei ebedet kovetoen (ugy 6 ora korul) setaltam egyet a varosban, folmasztam a varba is, ami voros arnyalatu, es bar itt-ott eleg romos, azert szep es romantikus. Nagyon szep a kilatas belole a varosra es a folyora, es monumentalisak a falak. Nagyon megerte folmenni oda, kar lett volna kihagyni. Innen lemaszva vettem egy fahejas-cukros-bananos palacsintat (a francia tipusu crepe volt, ami igen nagy, es ugy hajtogatjak ossze), es vegigsetaltam a hangulatos ovaroson, majd kierve a modernebb reszre, elsetaltam a vasutallomasra, majd visszatertem Frankfurtba, es rovidesen nyugovora tertem.

Vasarnap ismet kisse esos volt az ido. Eloszor is vettem egy 2 napos Museumsufer Ticket-et, ami vagy 30 muzeumba biztosit ingyenes belepest egymast koveto 2 napon keresztul, az allando es ideiglenes kiallitasokra. Ez nagyon megeri, mert van jopar muzeum, amit izlestol fuggoen erdemes megnezni, es lehet rajta sporolni, mivel ez a jegy mindossze 15 euro, mig peldaul egy belepo 10. Itt is sikerult nemetul vasarolni. Az esoben elindultam kelet fele, ahol rovidesen meglattam a Commerzbank felhokarcolojat, melynek teteje felhokbe takarozott. Kozeleben a Deutsche Bundesbahn epulete, kisse odebb az Europai Kozponti Bank, elotte az Occupy mozgalom tuntetoinek satraival. Az egyik plakat szerint a jovo erdekeben voltak ott, egy masik szerint valamely orszag katonai diktaturaja ellen tiltakoztak, vagyis eleg sokfele cellal mentek oda. Ekkor eleg csendes volt a kornyek, delelott 10 korul leven, az eppen szunetelo esoben. Eszak fele a Main torony mellett mentem el, ami egy remek kilatohely, de ebben az idoben nyilvan nem sok ertelme lett volna folmenni. Tovabbhaladva a regi tozsde epulete mellett ment az ut, vegul elerve a regi operahazat, kicsit arrebb tovabbi felhokarcolokkal. Eleg csendes volt a varos, mivel Frankfurt leginkabb uzleti kozpont, a boltok vasarnap altalaban zarva vannak, es azon a reszen nem sok a turista. Egy nagy setaloutcan vegighaladva aztan elertem a Romer nevu varosreszt, ahol egy teren regi, favazas hazak lathatoak, hangulatos latvanyt nyujtva. Mogottuk a katedralis, ami gotikus stilusu, belulrol pedig eleg egyszeru diszitesu. Itt eppen mise volt, igy beneztem par percre, majd tovabbmentem, a Schirn Galeriaba, ahol Munch es Condo muveibol volt kiallitas.

Munch-tol a legismertebb talan a Sikoly, es nehany itt kiallitott kepe hasonlitott ra kicsit, de persze tobbfele temat dolgozott fol, szamomra erdekes stilusban. Igy peldaul az egyik festmenyen egy vagtato lo lathato szembol, felrecsapott fejjel, az ut ket oldalan emberek arc nelkul, kiveve az egyiket, akinek az arca olyan egyszeruen van megfestve, mintha egy ovodas csinalta volna. Eleg mokas 😊 Hasonlo fura figura lathato az Ego haz cimu kep elotereben, de ugy altalaban tetszik a szinkezelese - eleg elenk. Munch egyebkent szerette ugyanazt a temat tobbszor feldolgozni, igy tobb hasonlo muve van.

A masik kiallitoteremben Condo kepei es szobrai lathatoak. Condo egy amerikai muvesz, aki a 80-as evekben kezdte el a kiallitason is lathato stilusanak alkalmazasat: klasszikus muveszek mint Goya vagy Picasso stilusai keverve a karikaturaval vagy rajzfilm-jellegu karakterekkel. A kiallitas bevezetojeben azt irjak, hogy a muvek mindenkire hatassal vannak, es valtozo, hogy kinel milyen - megbotrankoztato vagy eppen nevetseges vagy talan elgondolkodtato. Ez nalam bejott, mert volt par, ahol csak neztem ki a fejembol, mashol jot nevettem. Egyedi, az biztos. Persze a muveszet definicioja valtozo, de manapsag mar sok mindent hivnak muveszetnek, amit par evtizede meg nem. En a magam reszerol nem ertem, mi kerul 2 millio euroba egy ures feher vasznon, amit egy korabbi kiallitason egy no egy csokkal es a ruzzsal rombadontott, de Condo kepei eleg szinesek es valtozatosak.

A kis muveszet utan egy kozeli etterembe mentem, ahol bar csak keszpenzzel lehetett fizetni, azert jol jartam, mert finom volt az almabor, ami Frankfurt egyik jellegzetessege meg a vadasz-szelet is, ami egy borjuszelet volt megsutve, tejszines-gombas-fuszeres szoszban es sult krumplival es egy igen kellemes salataval. A hely dekoracioja is tetszett - az egyik festett lampan peldaul Nagy Karoly volt megfestve.

Az idokozben ismet rakezdo esoben atmentem a Main folyo deli partjara, es eloszor is a Kommunikacios Muzeumba tertem be, ahol volt egy idoszaki kiallitas az oltozkodesrol mint kommunikacios formarol - erdekes megkozelites, de igaz, mivel sok esetben kifejezunk valamit az oltozkodesunkkel. Itt bemutattak egyenruhakat mint az egyuve tartozas jelkepet, de ugyanugy lathatoak voltak peldaul kituzok vagy mas kiegeszitok is. Szamomra erdekesebb volt az allando kiallitas, ahol regi telefonok, radiok, tv-k es szamitogepek kerultek kiallitasra. Az egyik tv peldaul 1960-bol 131 kg-os, de volt ott egesz asztalt elfoglalo radioberendezes 1924-bol vagy egy wc-papir tartoja, ami egyben radio is, 2003-bol. A sok regi es uj telefon kozott volt banan vagy kacsa alaku is, kicsit arrebb pedig egy eleg ismerosnek tuno IBM gep 1981-bol. Erdekes idoutazas volt. Az elocsarnokban pedig tarcsas telefonbol es telefonkabelbol keszult birkak lathatoak stilszeruen.

Innen a Filmmuzeumba mentem, ahol az idoszaki kiallitason Charlie Chaplinrol emlekeztek meg, de nem elsosorban a muveivel, hanem a kereskedelmi vonzerejevel, mivel sok iparagra hatassal volt a muveszete, es sokan alkalmaztak reklamokban, igy peldaul az IBM. De a plakatok mellett kis szobrok mint disztargyak is keszultek a kepevel, vagy peldaul PEZ-cukoradagolo.

Az allando kiallitas a kulonfele hang- es fenyeffektek filmbeli alkalmazasairol szolt, egy, kulonbozo filmekbol osszeollozott osszeallitassal, bemutatva, mennyire megvaltoztatja a filmelmenyt a hatterzaj vagy zene, hangsulyozva a tortenetet vagy mondanivalot. Jo pelda volt peldaul a Madarak vagy a Psycho a hangeffektekkel es zenevel vagy a Szarnyas fejvadasz (meg kene mar neznem). De volt itt par kellek is, mint peldaul Darth Vader sisakjanak masolata, melyet a bevilagitasokhoz hasznaltak.

A kiallitas masik reszeben a vetitogepek fejlodeset mutattak be, kezdve a legregebbi berendezesktol, ahol egy falszeru lapon egy kis lyukat vagtak, moge raktak az atlatszo kepet, moge pedig a gyertyat, es igy a feny megvilagitotta a kepet, majd a kephatas a kis lyukon at a falra vetult. Aztan kesobb jottek a mozgokepek, amikor volt egy kerek tarcsa, korben kis fallal, ahol a fallemezek kozott kis resek voltak, es ha megporgettuk ezt a tarcsat, a belsejere rogzitett kepek mozgasba lendultek. De lattam itt egy regi 3D-s allokep-berendezest is, Brewster sztereoszkopjat 1850 korulrol, ahol egy kis fadoboz elejen lathato a betekinto nyilas szines attetszo lapokkal, a doboz hatuljaba megy a ket kep, es ha belenezunk, 3D-s hatassal lathatjuk.

A muzeumbol tovabbsetaltam delre es kisse keletre a Main deli partjan, Sachsenhausen varosreszbe, ami azon keves varosreszek egyike, ami atveszelte a vilaghaborus bombazasokat. Kis macskakoves utcakon, favazas hazak kozott setaltam az esoben, es kerestem egy ettermet, ahol megkostolhatom az eredeti virslit, ami angolul frankfurter. Vegul egy kis ristoranteban kotottem ki, ahol a sok pizza meg teszta mellett volt virsli is az etlapon, igy azt kertem, kaposztaval, mustarral es kenyerrel. A kaposztaban voltak sonkadarabok is, nagyon jo ossz-izhatast adva, es az eredeti virsli pont olyan volt, mint a virsli, amit otthon vagy itt lehet kapni (bar amit itt szoktam venni, egy francia marka, kicsit fustoltebb). Jo volt melle a hazi sor 😊 Mikozben ettem, figyeltem a pincerek beszedet, es rajottem, hogy olaszok. Igy a tovabbiakban olaszul kommunikaltam veluk, es igy kertem egy panna cottat, ezt a finom olasz desszertet, amit korabban csak gyumolcsos ontettel ettem, most viszont karamellas verzioban kaptam, ami, bar kisse edes volt, tetszett.

Az elallo-ujra rakezdo esoben visszasetaltam az eszaki partra, a hotelbe, utbaejtve a Nizza Anlage-t, ami a folyo eszaki partjan egy parkos resz fasorokkal, palmakkal es viragzo novenyekkel, kellemes illatokkal.

Hetfon, miutan kijelentkeztem a hotelbol, az S-Bahn-ra (helyi vasut) szalltam, es elutaztam Frankfurt-Höchst-be, ami nagyjabol 10-15 percre van a belvarostol, es Frankfurt egyik legregebbi resze. Az allomason kerestem egy terkepet a kastelyhoz, de mivel nem talaltam, vegul az ujsagosnal erdeklodtem, aki elmondta, hogy bar nem odavalosi, menjek kicsit balra majd jobbra, majd megint balra, es ott lesz a kastely. Mint visszafele rajottem, igazabol csak egyenesen kellett volna menni az allomastol, hatam mogott a vasuttal, mivel arra van a folyo, de nem volt nehez megtalalni. Utkozben elhaladtam a Josefskirche, egy roman stilusu, visszafogottan diszitett templom mellett, majd odaertem a Bolongaro palotahoz, ami leginkabb klasszicista, es a folyo feloli resze epp felujitas alatt allt, igy a tobbszintes kertet eppencsak lattam. De kisse tovabbhaladva ott volt a regi kastely, varfallal, szep kapuval, belul a Justinuskirche-vel, Frankfurt legregebbi templomaval, melyet 830 korul emeltek. Hetfon epp zarva volt, igy a belso teret nem lattam. Viszont a kastely udvarara be lehetett menni, kicsi es csendes hely feherre festett, tornyos kastelyepulettel es vararokkal. A kastelybol visszaterve egy kis terre erkeztem, korben favazas hazakkal, kozepen egy kuttal, a hatterben egy-ket etteremmel. Le is ultem a medvehez cimzett fogado teraszara, es elfogyasztottam egy kellemes hazi sort cserepkorsobol. Bar eleg csabito volt a menu, meg nem telt el eleg ido az ebed ota, igy vegul ellenalltam.

Visszasetaltam majd vonatoztam Frankfurtba, maszkaltam kicsit a belvarosban, majd betertem egy kis etterembe, ahol a helyi sort, a Binding-et kostoltam meg, ebednek pedig egy dietas fogast valasztottam: csulok kolbasszal, szalonnan sutve, hagymaval, paprikaval, paradicsommal es sult krumplival, melle egy jo salata. Erdekes kombinacio, mivel egyreszt a lecsora emlekeztetett, masreszt itt-ott a paprikaskrumplira 😊 Utananeztem, es a lecso egy balkani eredetu etel, ami meghonosodott Magyarorszagon is vagy eppen a nemeteknel, de ugyanigy a franciaknal is, akik padlizsant is raknak bele, ratatouille-t keszitve. Jofajta etek volt 😊

Elindulas elott utolso latnivalonak az allatkertet valasztottam, ahol az utikonyv szerint sok kigyo talalhato - egyik erdeklodesi teruletem. Hat meg kell mondjam, annyira azert nem volt sok, de lattam par fajtat, amit korabban meg nem, peldaul egy kopkodo kobrat, melynek bore voroses arnyalatu volt vagy zold mambat, ami epp aludt a fan. De volt ott egy ausztral edesvizi krokodil is, ami eppen tatott szajjal pihent.

Az allatkerti seta utan a repterre indultam, ahol epp az ejszakai jaratok ellen tartottak egy jo hangos tuntetest, es vagy ezert vagy mas okbol, de a check-in pultok nagy resze zarva volt, de egy kis oda-vissza maszkalas es kerdezoskodes utan azert sikerult a gep fele indulnom. Visszafele is kenyelmes volt a jarat, ezuttal sajtkremes barnakenyer volt a kaja, nem volt rossz, bar a barna kenyer nem a kedvencem. Problema nelkul hazaertem, masnap meg lehetett dolgozni, de kellemes hetvege volt 😊

---

Comments

[ocsed]

klikk klikk
Emlexem meg a korai blogokra, a kepek mindig sotetek voltak meg szintelenek. Jo hogyvettel uj fenykepezot meet ezek a kepek elegge foldobjak a blogot, meg ha nem is olvassa valaki vegig...

[mrzoltland]

Koszi az inspiraciot egy uj gepre annak idejen :)