Hosszú hétvége

A "Hogyan töltsük a hosszú hétvégét?" kérdést már három hete feltettük magunknak, amikoris a meglepi Nanjing és Yangzhou (ld. 1 hónapja) előtt szervezkedni kezdtünk. Ezúttal konkrétabb lépéseket is tettünk, ugyanis hirtelen elhatározásból egy délelőtt alatt kitaláltuk, hogy merre induljunk. Menjünk Kína legdélebbi csücskébe! - gondoltuk.

Sanya egy csodálatos város, Hainan, egy trópusi sziget tengerpartján. Kék víz, homokos tengerpart, valamint a sziget belseje felől őserdő határolják - kókuszpálmák és a hatalmas lemenő nap tartoznak még a képhez.
Megvettük a repülőjegyeket, lefoglaltuk a szállást, és elképzeltük szigetünket, amelyet az internetes beszámolók Hawaii fölé helyeznek. Majd megnéztük az időjárás-jelentést az ominózus időpontra és döbbenten fedeztük fel, hogy az oldal tökéletesen felhőkbe burkolózott, néha egy-egy villámmal tarkítva! Tehát egy bambuszkunyhóban töltenénk azt a négy napot, míg kint egy hamisítatlan trópusi vihar pusztít, esetleg tájfun, cunami, stb. Ezen még a fűszoknya és a virágfüzér a nyakunkban sem segített volna, így gyorsan kipuhatoltuk, hogy lehet a repjegy árát visszakapni, szállást lemondani. Ekkor derült ki, hogy az iskola mégsem fizeti az én jegyemet, így a kérdés eldőlt... A jegyet költség nélkül (!) meg lehetett oldani, a szállás sem volt vészes, így "ép bőrrel" megúsztuk a virtuális kalandot...

Következő tippünk Xi'an, a régi kínai főváros volt, el is mentünk a vasútállomásra, hogy jegyeket vegyünk. Mindez múlt héten történt, gondolhattuk, időben vagyunk. Azonban amivel nem számoltunk, az a másfél milliárd ember, aki ilyenkor útra kel (ha optimista vagyok, akkor csak 20 millió pekingivel számolok :-) - az állomáson számunkra felfoghatatlan embertömeg, kiszámíthatatlan rendszer (néha ebédidőre bezár egy-egy pénztár, akik addig már több órát várakoztak, kapnak még egy óra büntit...).
Információ nincsen sehol, így se interneten, se telefonon nem tudtuk előzetesen megkérdezni, egyáltalán van-e jegy. Marad(t volna) a sorbanállás, de kiszámítottuk, hogy ha beállunk a tömött, könyöklő embersor végére, 4-5 óra lenne, mire megkérdezhetnénk, hogy egyáltalán nem fogyott-e még el a jegy... Újabb kérdés, újabb fél nap sor, így ott egyből kell(ett volna) dönteni, hogy hova megyünk (több tippünk is volt) és pontosan mikor.
Aztán valahogy kiderült, hogy Xi'an-ba már csak állójegy(!) van, ami a 11-12 órás éjjeli útra mégsem jó buli, Mongóliába még az sem.
Így hát itt ragadtunk. :-(

:-)
De már egyáltalán nem bánjuk, mert így olyan helyeket nézünk meg Pekingben és környékén, amelyre máskor nem jutna idő!
Tegnap a Taoranting parkban voltuk, ahol menyasszonyok (fehér ruha, mint otthon is - fekete cipővel és zoknival!) és vőlegények (vajszínű öltöny minden esetben, cipő is) fényképezkedtek a vízparton szervült bájmosollyal arcukon.
Este lementünk a suli melletti parkba, ahol dekázgattunk egy tipikus kínai játékszerrel (tollaslabda felül, csörgő cucc+gumi rúgófelület alul). Majd egyre többen lettünk, három nő, valamint két öltönyös férfi (fehér zokni+fekete bőrcipő) is beszállt a játékba: egy nagy kört alkottunk és rugdostuk a cuccot. Jelentem, laowai*-ok ügyesek voltak, kivívtuk a helyiek elismerését is. Mi persze őket dícsértük, ez már csak így működik.

Ma egy lámatemplomot látogattunk, ahol a világ legnagyobb, egy fatestből kifaragott Buddha-szobra áll. Mérete: 18 méter magas, 8 méter széles. Elég impozáns látvány! Szerzetesek sürögtek mindenfelé, takarítottak, imádkoztak, füstölőket égettek.

Két fiatal fiú segített a tájékozódásban: célunk északkeletre volt, ők közölték, hogy csak kövessük őket, ők is arra mennek. Felszálltunk együtt egy buszra, amely aztán délnek fordult, ekkor már gyanút fogtunk, majd ötpercenként haladt egy métert a dugóban, ekkor megelégeltük a segítséget. Ez egy kerek óráig tartott, majd már nem hittünk nekik, leszálltunk és a magunk útját jártuk (persze trolival és metróval).
Félórán belül ott voltunk... A kiindulási és az érkezési pont 15 perc buszútra voltak egymástól. Az ötlet kicsit olyan volt, mintha a Keleti pu-tól Budafokon keresztül próbálnánk meg Rákoskeresztúrra eljutni...


laowai="öreg külföldi" kínaiul. Minden nyugati emberre ezt használják.

---

---