A Nagy Fal

Eljött a nap mit várva vártunk,
A Nagy Falra ím fölhágtunk.
Felmentünk a tetejére:
Két-két szempár tekint mélyre.

A fenti idétlen versszak a mai nap rövid összefoglalása. (Reszkessetek, lejjebb jön a többi is! :-)
Az iskola ismét pirospontot kapott tőlünk, meg persze sok-sok köszönetet, mivel a mai napra autót bocsájtott rendelkezésünkre, sofőrrel. Így irány a Nagy Fal, annak is a Badaling nevű része - mivel ma nem akartuk vállalni a teljes hosszat, ami kb. 6350 km. Első élményünk a helyen, hogy a hatalmas dugóból megérkezve mellénk áll egy pekingi helyijárat, zsúfolásig tömve emberekkel. Az egyikük a tömegben nem bírja tovább, az ablakhoz nyomul és üríti gyomra tartalmát kb 2-3 méter magasból. Üdítő látvány így kezdésnek. Második a vécé, amely már számomra sokkal pozitívabb élmény (Zsófinak nem annyira: tömeg, látvány, szag...), ugyanis rá és két hallgatóra (kísérőink) várakozva egy nyugati arcot pillantottam meg, aki egy-két perc után felémindult, majd beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy ő a Kaliforniai Zenetanárok Társaságának elnöke, és hogy hétfőn éppen abban az iskolában lesz találkozója a rektorral, ahol én is tanítok. (Persze irdatlan hahotázásba fogtunk, mikor ez kiderült!) Elvégre hol máshol találkozhatna egy amerikai és egy magyar zenepedagógus, mint a kínai Nagy Fal tövénénél található wc előtt...

Maga a Fal impozáns, komoly létesítmény, masszív is, ez bebizonyosodott. Ugyanis Kína lakosságának nagy hányada mára időzítette látogatását, voltak ott még Yunnanból is, amely Vietnám mellett van. A "tömeg" szó már nem elegendő a rengeteg ember érzékeltetésére - más szavak is biztosan léteznek erre a jelenségre a kínai nyelvben, mint pl. az eszkimóknál a fehér színre használnak fél tucatot...

Mentünk vón' de nyomakodtunk,
Küzdelemben általtoltuk
Testünket és arcunkat:
Megvívtuk a harcunkat.

- írja a költő. Versében a küzdelmes múltat a boldog jelen elégedettsége festi szépre.
Majd így folytatja:

Tatár hordák bősz serege
Tört rá két fegyvertelenre:
Ám Mao Elnök szavaival
Lábunkból tovaillan
A félelem -
S magunkat a csúcson lelem!

Életrajzi adalék: Mao Elnök saját szavaival írta (véste?) írásjegyeit az egyik sziklába, amely így szól: "Ha nem mászod meg a Nagy Fal legmagasabb pontját, nem vagy igazi hős." Főhőseink teljesítették ezt az etapot is: hősőkké váltak.

Drótkötélpályán ereszkedtük lefelé, így a könyökünk is pihenhetett egy csöppet. :-)

Délután irány a Nyári Palota, Ci Xi özvegy anyacsászárné fényűző rezidenciája. A területet Chun herceg, Ci Xi legodaadóbb híve alakította ki, aki a császári flotta vezetőjeként rengeteg pénz felett rendelkezett, azonban ezt az összeget teljes egészében a császárné tetszésének elnyerésére fordította. A herceg eredménye ez a gyönyörű, talán még a Tiltott Városnál is impozánsabb palotarendszer (290 hektáron, mesterséges tóval, hatalmas mesterséges heggyel), és a kínai flotta 1895-ben a japánoktól elszenvedett megsemmisítő veresége...

Mindezek után vacsorára a hallgatók rendelték a fogásokat: volt köztük békahús, meg valami disznóköröm köré épített ételkompozíció is... Elábrándoztam kicsit a mákos gubáról a vacsi végén. Na meg a túrós rétesről. :-)

Ha becsukom a szemem, őrtornyokkal tagolt hosszú falat látok magam előtt amelyen lélek se jár: alszom már tán?

---

---